A jó barátok mindig egymás mellett állnak,
történjen bármi.
történjen bármi.
Amikor azt mondják, "örökké",
úgy is értik.·
Lizzy
- "Igen
- Szeretném, hogy ha………………..”
- Szeretném, hogy ha összeköltözünk- mondta
- Jézusooooooom- ugrottam a nyakába. Igaz most is együtt élünk, de abba házba amit az iskola bérel. Én nagyon megörültem, hogy most már ’’igazából” össze akar költözni.
- Szeretlek- mondta a fülembe suttogva.
- Én is
Aztán lejöttem a színpadról. A fiúk folytatták a
koncertet. Legalább még fent voltak a színpadon 1 órát. Utána lihegve és
fáradtan battyogtak le a színpadról. Harry olyan furán viselkedet. Már megijedtem
hogy nem akar össze költözni. De inkább megkérdeztem.
- Harry. Mi baj?
- Semmi- mondta majd sóhajtott egyet.
- Harry. Mit nem mondasz el?- kérdeztem. Nem válaszolt. Na, itt már sejtedtem valamit.- Harry……….
- Los Angeles-be megyünk koncertezni
- De jóóó. De mikor mentek?- kérdeztem meg ijedtem.
- Holnap- mondta halkan.
- Tessék? Te eddig mért nem szóltál?
- Mert…..mert……mert…nem tudom. Nem ak….- csak dadogott a végén pedig félbe szakítottam.
- Ne magyarázkodj- szóltam rá. Egy kicsit erősebb hangon.- Segítsek bepakolni vagy már kész vagy?- kérdeztem egy kicsit gyengében.
- Még a bőröndömet sem vettem elő- mondta szomorúan.
- Gyere, megkeressük, aztán segítek pakolni- mondtam. Közelebb léptem hozzá és egy aprócska puszit nyomtam ajkaira.
- Sajnálom- mondta majd Ő is nyomott egy puszit az én ajkaimra.
- Semmi baj.
Haza mentünk és megkerestük Harry bőröndjét. Bepakoltunk
össz-visz 2 óra alatt. Én inkább nagy részét szétröhögtem azon, hogy Harry
menyit bénáskodik a ruháival. Végül sikerült. Utána Harry megfürdött. Én addig összedobtam
a vacsit. Nem vittem túlzásba, mert csak gyorsan csináltam rántottát. Ameddig
Harry megvacsizott én megfürödtem. Majd min ketten ágyba bujtunk. Én nem bírtam
ismét aludni. Gondolkodtam. Ha az nap nincs Fanny akkor most én sem itt lennék
Harry mellet. Ha nem lenne Lizzy és Fanny el se mentem volna a koncertre. Lizzy
nagyon hiányzik, nem múlik úgy nap, hogy nem gondolkodnék rajta. Hiányzik a sok
hülyesége és nevetése. Hiányzik a sok mondani valója. Beszélnem kéne vele és megmondani,
hogy hiányzik. De azt nem tudom, hogy én hiányzok-e neki. Azt az egyet nem
tudom. A gondolkodás közben egyre nehezek lettek a szemhéjaim. A végén
elaludtam és az álomvilágba repültem. Ahol Lizzy karjaiba ugortam és szorosan
megöleltem.
Elmentek. Megint. Egy hétig nem látom őket. Megpróbálom elterelni
a figyelmemet hogy ne gondolkozzak rajtuk sokat. Arra jutottam, hogy elmegyek
Lizzyhez és beszélek vele. Nem voltam bene biztos, hogy most én normális vagyok
–e csak úgy egyszer csak be állitok hozzá. Oda értem a házához (ami a régi
közös házunk volt). Bekopogtam. És kinyitotta. Ott állt előttem kisírt szeme
kell és hatalmas karikákkal a szeme alatt.
- Lizzy mi történt????- kérdeztem.
- Sajnálom-mondta majd szó szerint a nyakamba ugrott és megölelt.
- Semmi baj.- mondtam, de elkezdet sírni- nyugi. SSSSS…..nyugi Lizzy- nyugtattam
- Haza kell menünk- mondta szipogva
- Hova haza??????- kérdeztem értetlenül
- Magyarországra.
- Mert?
- Az 5. osztály találkozónkra
- Jézusooooom. Már 5 éve???????
- Igen
- Lizzy
- Igen?
- Barátok?
- Örökre- mondta majd megöleltük egymást.
Végre eljött az a nap, amit eddig vártam. Végre újra visszakaphatom,
és most már nem engedem el. SOHA TÖBBET. Ma Lizzynél aludtam és minden megtárgyaltunk,
ami velünk történt 1 hónap alatt. Majd mind ketten ágyba bujtunk. Álmodtam. Nem
nem álmodtam vissza kaptam. Nem kell már gondolkodnom, hogy hiányzok-e neki.
Mert tudom, hogy hiányoztunk egymásnak. Végre nem csak egy fél vagyok. Nem tudom,
most Harry mit csinál, de azt tudom, hogy nagyoooooooon hiányzik. De félek is.
Nem csak hiányérzetem van, ha nem félelem és rossz előérzet. De senki se tudja,
mit hozz a holnap. Fájdalmat? Halált? Balesetet? Megcsalást? Sikert? Nem tudom,
senki se tudja. De az biztos, hogy most boldog vagyok. De lehet, hogy holnap
már nem??????
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése