4. Fejezet

Reggel hét kor keltem. Hát az a látvány, ami elém tárult, amikor belenéztem a tükörbe még engem is elkapott a hányinger. A szemeim alatt bazi nagy karikák voltak. A hajam úgy állt mintegy szénakazal. Hát lesz mit helyre állítanom, hogy ne úgy nézek ki, mint a hányinger. A szemem alá raktam egy kis korrektor avval el tudtam tüntetni a karikákat. A hajamat kifésültem és copfba kötöttem.

A mai outfitem:

Amire észbe kaptam a nagy készülődés közepette már kilenc óra volt, úgyhogy ideje volt indulnom a parkba. Mivel úgy döntöttem, hogy beszélek Lizzyvel nem tudok el menni Hugoval reggelizni. Ahj valahogy lekel ráznom. Utálom az embereket lerázni, mert olyan rossza érzés hogy szegényt el kell küldened. De hogy megbeszéljem Lizzyvel a dolgokat megteszem. Fontosabb nekem Lizzy Hugonál. Itt vagyok, a parkba várom, hogy jöjjön Hugo.

Még 10 percet ott álltam végül leültem egy padra, de még mindig semmi. Már fogtam magam, hogy el indulok haza amikor valaki a nevemet kiabálja.

•  Emmaaaa… Emmaaa- Futott utánam, mint az örült. Én csak intetem neki
•  Szia- Köszöntem. Ő addig kifújta a levegőjét és csak nézet ENGEM.
•   Akkor mehetünk enni?- kérdezte. Basszus mit mondjak, neki valamit ki kell gyorsan találnom.
• Figyelj az a helyzet, hogy nem tudok veled elmenni most enni mert kaptam egy jó állás lehetőséget és még be kell mennem leadni az élet rajzomat de meg adom a számom és holnap találkozunk. Neked úgy jó?
•   Aha. Persze. Mondjuk Délután 4-kor a pályán?
•   Benne vagyok, de most mennem kell- mondtam- Ja várj leírom a számom. Tessék- adtam neki át a papírt amin a telefon számom volt.
•   Jó akkor holnap.
•  Holnap
•  Szia Emma
• Szia- mondtam. Aztán megfordultam és ott hagytam. Csak most egy nagy baj van hol a fészkes fenébe keressem meg Lizzyt.

Először megpróbálkoztam a kávézóba ahol elsőnek találkoztunk, de nem volt ott. Aztán a kávézóhoz közeli parkban is megnéztem, de megint nem találtam.  Végül már nem volt ötletem se hogy egyáltalán hol lehet ezért elindultam haza. A haza vezető úton írtam anyának egy SMS-t hogy jól vagyok meg stb. a szokásos szöveg. Amikor valakinek nekimentem, és mint ketten a járdán landoltunk. Felálltam és neki is segítettem felállni. Amikor felállt rám nézet és nem hittem a szememnek Ő volt az. Lizzy ott állt teljes életnagyságban előttem.

•       Szia- köszönt Ő először.
•         Szia Lizzy- mondtam. Az arcáról csak annyit lehetett leolvasni hogy meglepődőt hogy tudtam a nevét de lövése sincs hogy kivagyok.
•         Én téged ismerlek?- gondolkodott- várj te vagy a kávézós lány aki valakire emlékeztetett.
•          Igen én vagyok. De nem azért ismerlek. Télleg nem tudod, kivagyok?-kérdeztem, de már a végét suttogva. A sírás kerülgetted, hogy télleg nem emlékszik rám.
•          Nem fogalmam sincs, hogy te kivagy
•          Oooh értem. Kérdezhetek valamit?
•          Persze
•          Az Emma névről beugrik valami?-kérdeztem meg
•         Igen. Ő volt a legjobb barátnőm, de cserbenhagytam ott hagytam Őt pedig meg ígértem neki, hogy nem hagyom el soha, de megtettem és azóta is bánom és hiányzik. Biztos elfelejtet már 4 éve hagytam ott és 4 éve bánom.
•          Nekem is hiányzol és nem felejtettelek el- hirtelen felkapta Lizzy erre a fejét és csak nézet. Olyan fejje, volt mintha életében először látna fehér embert.
•          T……T…….T ……….Te vagy az?- kérdezte meg halkan már szinte suttogva.
•          Igen én vagyok az- amikor ezt kimondta Lizzy a nyakamba ugrott és sírt.
•          Úgy hiányoztál és nagyon nagyon nagyon sajnálom, hogy ott hajtalak én…….én nem akartam én nem akartalak ott hagyni- mondta, de a nagy részét nem is értetem, mert zokogott így értelmetlenül mondta.

Mi után Lizzyt megnyugtattam elmentünk hozzám és ott beszélgetünk, filmet néztünk, zenét hallgatunk ezeket mind végig is röhögtük. Nagyon hiányzott Lizzy de most az a lényeg hogy velem van, és nem engedem el soha többet. Ha ő megy, akkor most már én is megyek vele. nem akarom újra át élni azt, amit az alatt a 4 év alatt éreztem. A nagy nevetés közbe észre se vettük, hogy repül az idő. Így Lizzy este 21:30-kor hagyta el a házamat. De meg beszéltük, hogy holnap is találkozunk. Este nagy nehezen elbattyogtam a fürdőig gyorsan megfürödtem és irány az ágy. Ez a nap olyan volt, mint egy álom újra találkoztam Lizzyvel és újra vele lehetem. De remélem nem csak álom volt, és ha felkellek, reggel nem csak egy emlék legyen, hogy milyen „szépet álmodtam” ha nem valós legyen, hogy újra meg tudjam ölelni és tudjak vele megint hülyéskedni. Ilyen gondolatok közt aludtam el.