10.Csalódás és .........

Csalódtam...
Azt hittem, hogy legalább egy kicsit ismerlek,
De tévedtem.
Barátnak hittelek,
De te becsaptál engem.-
 Emma Shmiht

„ A gondolkodásomból egy nedves nyelv zökkentki. Lenézek a bokámhoz és ott áll egy cuki fehér kis kutya.”

Lehajolok hozzá és elkezdem simogatni. Bilétájához nyúlok és nem hiszek a szememnek. Egy szív alakú biléta volt a nyakába bene a fiúkkal. Aztán megfordítom és csak  annyi ál rajta „meglepetés”. Hirtelen egy kéz elkap a derekamnál és arra eszmélek fel, hogy egy zöld szempárral farkas szemezek. Nem felejtett el itt van és engem ölel. Itt van, és most már megvéd. Hozzá bújok és mélyen beszippantom jellegzetes illatát. Olyan mintha ezer éve ismerném, de nem. Fülemhez hajol és csak belesuttog.

•     Hiányoztál.
•    Te is nekem- mondom én is suttogva.
•    Bekel valamit vajak.
•     Mit?
•   Alig vártam, hogy újból lássalak-, mondja avval az édes dörmögő hangjával.
•     Én is téged- mondom. Majd megfordulok, mert a kiskutya megint elkezdte nyalogatni a bokám.
•    Aranyos?- kérdezi Harry
•    Nagyon. Olyan kis gombóc és cuki
•     A tied. Neked hoztam
•      Tényleg?- kérdezem
•     Igen- mondta. Aztán a nyakába ugortam és jól erősen megöleltem. Időközben körül nézek és meglátom a többi fiút is akik ezt a kisjelenetet végig nézték.
•     Sziasztok- ugrok a nyakukba.
•     Szia Emma- mondják egyszer.
•    Tudod mi lesz a kutyus neve?- jön a kérdés Louistól
•      Öhm……..nem- mondom hosszú gondolkodás után- nem menjünk haza?
•      Deeeee- ordítja Niall és hozzá teszi- ugye főztél ma?
•      Nem, de van otthon pizza.
•      Akkor mehetünk.

A fiúk egész este hülyéskedtek. Nem mentek haza mert mát túl késő volt meg fáradtak is voltak. Niall és Liam az egyik vendégszobába aludta míg Zayn és Louis meg a másikba. Harry velem aludt. Már majd nem aludtam, amikor eszembe jutott hogy fogom hívni a kiskutyát.

•   Gold- kiabálom fel.
•     Tessék?- kérdezi Harry
•     Gold. Ez lesz a neve a kutyának. Gold.- mondom. Harry arcára kiül egy nagy mosoly.
•     Mért az a neve?- kérdezi. Az arcán megjelenik egy nagy kaján mosoly.
•     Mert aranyat ér.
•      Emma be kell valamit vallanom.
•      Igen? És mit??????- kérdezem nagyon kíváncsian.
•      Szeretlek- mondta. Bennem megállt az ütőt most vajamba hogy én is szeretem? Nem tudom mit csináljak. Csak bólintok egyet.
•     Harry én….. én nem tudom, mit érzek irántad. Szeretlek, de ez nem fontos, mert én nem akarom, hogy elrontsam a barátságunkat. Tudom, hogy amit most mondta avval megbántottalak, de ez az igazság. Túl fontos vagy számomra hogy elveszítselek, hogy összetörd a szívemet, ha már nem kellek. Sajnálom- mondtam.

 Bevalódtam neki mindent. Igen időközben bele szerettem. Igaz tegnap még magamnak is azt mondta, hogy csak erősödnek az érzelmeim iránta, de nem akkor még magamnak sem mertem be vallani. De igaz beleszeretem minden egyes porcikájába. A rabja lettem. Rabul ejtett és tudom, hogy nem is fog elengedni, de én sem őt. De mi nem illünk össze még most tovább kel, hogy lépjek rajta. Még, most mert még jobban beleszeretek. Utána már nem beszélgettünk én is és ő is az álmok világába repültünk ahol minden olyan szép. Ott semmi baj nem történik, csak repülsz az álmaiddal és élvezed, amíg lehet. Addig a pillanatig, amíg fel nem kelsz és kiszáll abból a ragyogó világból.

Reggel furcsa érzésre keltem fel. De nem tudom, hogy miért addig a percig amíg meg nem fordultam és láttam  hogy ő nincs mellettem. Itt hagyott újra és most ez az én hibám. nem kellet volna neki bevallanom semmit. Nem szabadott volna. Megfésülködöm és hagyom kiengedve a hajam. Most nem rakom fel a szokásos sminkemet, mert minek úgy is csak itthon vagyok. Ma szombat van ezért ma Lizzy nem ment dolgozni. A fiúknak hűlt helyük. Csak Lizzy hangját hallom a nappaliba hogy valakivel beszélget. Lemegyek csendbe. De amire leérek már csak egy mondatot hallok. De az az egy mondat össze tört bennem egy világot.

•    Igen akkor este. Igen. Igen te vagy a legjobb barátnőm. Nem Emmával elégé eltávolodtunk az utóbbi időkben és nem is beszélgetünk. Na de most megyek. Szia- mondta.

Visszamentem a szobámba felöltöztem (eddig pizsi volt rajtam).

Mai outfitem:

Felkapom a telefonom és felhívom az igazgató nőt hogy vissza költözhetek-e a házba, amit nekem béreltek. Egyből azt mondta, hogy nyugodtan mehetek. Felkapom az egyik bőröndömet az ágya alól és elkezdem azokat a cuccaimat bepakolni, amik fontosak. Kész vagyok mindent bepakoltam. Lebattyogok a lépcsőn a kezembe a bőröndömmel. Mellet meg hűséges kiskutyán jön. Lizzy csak fura fejjel néz.

•    Szia Emma. Hova mész?- kérdezi kedvesen és boldogan.
•    Elköltözök- mondtam flegmán.
•    Mert???- kérdezi idegesen és kérdőn.
•    Mert ha én itt vagyok, nem tud beköltözni a legjobb barátnőd. Mert ugye azt nem akarod, hogy a vendégszobába aludjon?
•    Emma…én….- kezdte el mondani, de félbeszakítottam
•     Jaj, el ne kezdj sajnálkozni!- kiabáltam rá. Aztán megfogtam a bőröndömet és távoztam vagy is inkább akartam, mert 4 fiú állt előttem az ajtóba.
•     Emma hova mész?- kérdezte meg Liam
•     Elmegyek, mert Lizzy barátnője nem tud miattam beköltözni- mondtam és megkerültem őket és elkezdtem kifelé menni. Már a kapun kiértem, amikor neki mentem valakinek. Nem kellet, hogy felnézek így is pontosam meg tudtam állapítani, hogy Harrybe ütköztem.
•     Bocs Harry- mondtam szipogva, mert már a sírás kerülgetett.
•     Hova mész?- kérdezte
•      El. De most megyek-kerültem ki és kezdtem menni a régi házam felé. Már a sarkon lehetem, amikor utánam kiabált.
•    Várj meg…..Emma- kiabálta. Bevártam. Elvette tőlem a bőröndömet és ő vitte tovább. A kínos csendet a mi köztünk uralkodót ő szakította meg.
•   Amit tegnap mondtál az igaz?
•   Igen. Minden egyes szavam az volt.
•   De azt ugye tudod, hogy én nem törném össze a szíved.
•   Evvel most mire célzol?
•   Arra hogy megpróbálhatnánk. Együtt. És nem érdekel senki véleménye.
•   Harry én….én szere…………………