24.Fejezet

„Visszagondolni is rossz volt. Elkezdtek a könnyek lefolyni az arcomon. Majd valaki megsimogatta a fejem.”

•          Megint azt álmodtad?- kérdezi rutinosan Lizzy.
•          Igen…..én nem…én nem akartam.
•          Mit? Emma ez nem a te hibád volt.
•          Ha nem jelentkeztem volna ak……………
•          Fejezd be. Ez a szokásos szöveged. Mi lett volna akkor ha??? Mindig magad hibáztattod.- ordibál velem Lizzy.
•          Mindig is magamat fogom hibáztatni, mert ez örökre meg marad. Ez örökre bennem lesz. Megpecsételt engem. Érted? Tudom milyen rossz úgy felkelni reggelente, hogy tudod, hogy mily adtad hallt meg a testvéred?????? Te nem tudom. De én igen.
•          Próbálj tovább lépni és nem azon rágódni, hogy magadat hibáztatod. Nagyon tehetséges vagy Emma. Mért nem próbálod ki az énekes karriert????
•          Nem tudom. Nincs annyi erőm, hogy ki próbáljam.
•          Majd meg látjuk.- mondja, majd felhúz a padról. Haza sétáltunk. Ahogy beértünk a lakásba berohantam a szobámba és bedőltem az ágyba.

Lizzy szemszöge

Rendesen kikészített Emma. De az még jobban hogy melyik hülye volt, aki eszébe juttatta. De ahogy haza értünk (04:30) ennek hangot is adtam. Igaz először jól rájuk ugrottam, de se baj.

•          Melyik volt?- kérdeztem egy kicsit mogorván és hangosan.
•          Lizzy ha barkobázni akarsz, akkor ne hajnalba kelts fel- nyöszörgött Louis.
•          Nem barkobázni szeretnék. Ha nem meg tudni, hogy kibeszélt Emmával a bátyáról. Na, ki volt???
•          Emmának van bátya?- kérdezték egyszerre.
•          Jó akkor úgy kérdezem. Melyik idióta kérdezte, hogy nem e akar énekes lenni?
•          Öhm……én- mondja álmos fejjel Zayn.
•          Most öljelek meg, vagy majd ha felkeltél??
•          Szerintem, ha majd felkeltem.- ásít, egyet majd visszafekszik.
•          De elmondanád, hogy most mi van???- kérdezi Louis.
•          Emma azért nem akar énekelni….
•          Mért amúgy énekkel?- kérdezi Niall.
•          Igen és marha jól nyomja- válaszol Harry.
•          Akkor most elmeséljem vagy tartsunk tracspartyt???
•          Mesélj. Engem érdekel- mondja Louis.
•          Na. Emma azért nem akar énekelni még előttem, se mert…….- és elmeséltem a fiúknak mindent.
•          Basszus. Szegény. És hogy viselte??- kérdi Liam.
•          Ahogy egy 10 éves. Bezárkozodt a szobájába és nem beszélt senkivel. Azóta dalokat ír. Igaz azt hiszi, hogy nem tudom, de múlt kor véletlenül megtaláltam 12 füzetet, amik tele vannak dalokkal.- mondtam majd felálltam közülük és bementem a „szobámba”.

 Tudom, hogy nem volt szép hogy azt mondtam Emmának, hogy felejtsen, de neki szeretném hogy jobb legyen.

Emma szemszöge

„Álmodni jó. Csak az a baj vele hogy csak álom.”

•          „Ne hagy itt!!! Ne menj el!!- üvöltök egy nagy réten.
•          Nem megyek se hova. Nyugi.- nyugtat, de csak próbált.
•          Ne hazudj. Már itt hagytál. Már nem vagy mellettem. Nem segítesz. De miért????- kérdezem sírva. Alex csak rám néz.
•          Attól, mert nem vagyok ott melletted, mint ember és nem megyek az agyadra. Attól még lélekben ott vagyok Hercegnő és segítek. Nyugi.- simogat meg.
•          Sajnálom, hogy nem láttogatalak meg. De…. de nem tudtam kimenni oda.
•          Semmi baj. De ne hagyd abba az éneklést.
•          De. Nem fogok többet közönség előtt énekelni.
•          Emma ne ad fel az álmod. Minden egyes koncerteden ott leszek. Ott leszek lélekben, az első sorban. Ne ad fel!!!! „

Érzem, hogy besüpped mellettem az ágy. De nem nyitottam ki a szemem, mert nem tudom ki9 az. Érzem, ahogy befekszik mellém és át karol. Megérzem azt a csodás illatát és kipatanak a szemeim.

•          Aludjál. Nem akartalak fel kelletni.
•          De nem vagyok álmos.
•          Lizzy elmesélte az egészet.
•          Értem.
•          Sajnálom.
•          Mit?
•          Hogy bántottalak.
•          Tessék?
•          Én nem akartalak bántani. Tudod, hogy csak téged szeretlek. Én, ha kellene, most megkérném a kezed.
•          Harry én…..- persze hogy nem bírtam befejezni, amit elkezdtem, mert Harry hirtelen MEGCSÓKOLT.
  
• 
  
Majd nyomot, egy puszit a homlokomra.- Harry??
•          Hm???
•          Szeretlek. –mondom ki.
•          Én is. Nagyon. Meg próbáljuk újra?
•          Igen. Megpróbáljuk.- mondtam majd ásítódtam egy hatalmasat. Végül szemeim lecsukódtak és elaludtam. De örültem, mert a Harryvel való beszélgetésünk alatt eldöntődtem egy fontos dolgot.                                      

Valóra váltom az álmom!!!!!!!!!!!

23. A bátyám...................

„Nem bírtam ott maradni a fiúkkal. Bementem a szobámba ölembe vettem a gitárom és beugrott egy újabb szám.”

Még egyszer elénekeltem gitár kíséretével a dalt. Amikor befejeztem elkezdtek mögöttem tapsolni. Nem más, mint Zayn

•          Nem gondolkodtál, hogy énekes leszel?- kérdezte Zayn.
•        Nem. Vagy is, de gondolkodtam, rajta de aztán történt valami amitől lemondtam róla. Örökre.- válaszoltam csendesen, de még is érthetően.
•          És tudhattom hogy mért vagy az kicsit személyes dolog?- kérdezi egy icipicit (XD) félve.
•       Hát elégé személyes. A családomon kívül csak Lizzy tudja.
•         Ha nem akarod, ne mond el.
•          Köszönöm.
•          Na, gyere, menjünk, mert le maradsz, a saját tortádról- röhögi el magát.

 Amire kiértünk a többiek szó szerint felfalták a tortát. Semmi se maradt még egy morzsa se. Már 22:30 volt így a fiúk és Lizzy nálam aludtak. Én a saját szobámba. Lizzy a vendégszobába. A fiúk meg a nappaliba. Lefekvés előtt eljátszottam mind két számot. Büszke voltam magamra, mert egy nap alatt 2 számot is írtam. Mind kettő számba bele süritedtem az érzéseimet. Harryvel a csók után nem nagyon beszéltünk. Zayn ezzel a kérdésével felszakított egy régi sebet. Egy régi sebet, ami az idő múlásával már lassan beforrt. De most újra vérzik és újra át élem azt a napot. Az volt az a nap amikor bebizonyítja egy ember neked hogy menyire szeret. Lassan becsuktam a szemeimet és elaludtam.

XXXXXXXXXXXX

„Az élt lehetőségeket ad egy 10 éves számára is ha tehetséges. Izgatottan keltem fel. Ma lesz a megalgatás. Gyorsan felöltöztem majd lementem reggelizni.

•          Jóóóóó reggelt!- köszöntem mindenkinek.
•          Jó reggelt hercegnő.- köszönt a bátyám Alex.- Nem izgulsz?
•          De -válaszoltam szűkszavúan.
•          Na, egyél aztán indulunk- jelenti be apu.
•          Jó. Sietek.- kezdek el enni úgy mit egy malac
•          Azért ne siess ennyire.

Alex

2 óra múlva

Alig vártam, hogy, színpadra kerüljek még hét előadó volt előttem. Ahogy elkezdtek előlem fogyni az énekesek, táncosok..stb. úgy kezdtem el én is egyre jobban izgulni. Majd én következtem.

•          Ügyes legyél trücsök!- mondja a bátyám.
•          Jóóóóó- futok oda hozzá és nyomok egy hatalmas puszit az arcára.

Felmegyek a színpadra. A bemutatkozáson meg a többin gyorsan végig mentünk. Aztán elkezdtem énekelni. A kedven dalomat énekeltem (Zara Larsson- Uncover). Már a dal felénél tartottam, amikor felnéztem a reflektorokba és azok egyre közelebb jöttek felém. Amikor észbe kaptam valaki félre lökőt majd a lámpák és amire rögzitve voltak hangos csapodásal a földön landolt. Majd mentők, tűzoltók és rendőrök szirénázása ütődtem meg a fülem. A tűzoltók felemelték az állvány. A mentősük valakit kihúztak onnan majd egy hordágyra fektették. A mentősök után eredtem. Amikor utol értem őket akkor a mentőautóba rakták be a sérültet. Felugrottam a kocsira és oda mentem az ágyhoz. A bátyám ott feküt mozdulatlanul. Leültem mellé és szorosan fogtam a kezét. Ő erre kinyitotta a szemét és csak ennyit mondott:

•          Vigyázz magadra hercegnő. -nyelt egyet- Az égből figyelni foglak.- monda majd örökre behunyta szemét. Én még utolsónak adtam neki egy puszit majd anya kivett a mentő autóból.”

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

Sírva és izzadtan ültem fel az ágyamba. Még csak hajnali kettő van. Nem bírtam vissza aludni felöltöztem és kimentem a parkba. Leültem egy padra és csak énekeltem azt a dalt, amit a válogatón. A családomon és Lizzyn kívül senki se tudja, hogy a bátyám elvesztésével lemondtam az álmomról. Emlékszem sokáig be voltam zárkózva a szobámba és próbáltam felfogni, hogy mi történt. Majd elkezdtem dalokat írni 10 évesen. Az óta legalább 10 füzetem van, ami tele van dalokkal. De azokat mindig magammal hordom. . Visszagondolni is rossz volt. Elkezdtek a könnyek lefolyni az arcomon. Majd valaki megsimogatta a fejem.

22. Fejezet

„Majd a gitáromat letettem magam mellé és csak néztem a naplemenetét. Már kezdet hideg leni és fáztam. Amikor valaki egy takarót terített rám.”

• Nem tudom ki volt az ezért megfordultam. Egy jól ismerős zöld tekintet figyelt.
•          Bocsi hogy ha meg ijesztettelek.
•          Semmi. Nem ülsz le?- kérdeztem. Ezzel a kérdéssel nagyon megleptem de be valóm saját magam is.
•          Ha szabad. Nem akarok zavarni.- ül le mellém.
•          Várj…………………….ugye nem hallottad?
•    Hát…… itt voltam egész végig.ű
•         Akkor hallottad- válaszoltam saját magamnak.
•         Igen- válaszol halkan- A dal rólunk szól. Ugye?- kérdezi meg és szemeibe megjelenek a könnycseppek.
•          Igen.
•          És mért érzed ezt?
•          Mit?
•          Mért akarod hogy vége legyen?- kérdezi meg. Megfogja a kezem és mélyen a szemembe néz.
•          Én nem akarom, hogy vége legyen mert mát vége van- válaszolok. Belül a szívem megszakadt. Nem akartam  neki hazudni mert belül semminek nincs vége. Még  belül a tűz ég még nem aludt ki és soha nem is fog.
•         Mért nem hiszel nekem?
•          Mert becsaptál- kiabálok rá
•         Nem csaptalak be.
•          Bizonyítsd.
•          Mit? Azt hogy szeretlek?- kérdezi. Én csak bólintok- Ki kiabálnám az egész világnak hogy szeretlek. Még a karrieremről is lemondanék érted. Az életemet is neked adnám- mondja suttogva.- Én szeretlek
•         Én………………….-kezdtem de nem bírtam befejezni mert elkezdet szakadni az eső.

Harry megfogta a kezem és felhúzott a helyemről. Felvette a gitáromat. Elkezdet futni engem maga után húzott. Az autója az út szélén parkolt. Gyorsan beszálltunk a kocsiba. Kínos csend volt sokáig. De én nem mertem megszólalni ezért ő törte meg a csendet.

•          Most már hiszel nekem?
•          Nem tudom  mit higgyek és kiknek. Nem bírok az emberek szavában bízni és hinni.
•          Egy pillanat- mondta majd kiszállt az autóból a szakadó esőbe. Megkerülte az autót és kinyitotta az ajtót és a kezét nyújtotta.
•          Nem vagy normális- röhögtem el magam.
•          Na gyere. Lécciiii- kérlel. Kezemet a kezébe csúsztatom majd ki ugrok az autóból az esőbe.
• 
  
•          Tudod az volt az egyik álmom, hogy egy csodálatos lány megcsókol az esőbe
•          Hát az eső meg van de a lányt nem látom.
•          Nem itt van a lány is mert fogom a kezét és nézem a kék szemeit.- nem válaszoltam. Harry egyre közelebb hajolt hozzám. Amire észbe kaptam már…………….

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

·         Na most már fel vághatjuk a tortát?- kérdezi éhesen Niall.

·         Jól van. Mindjárt hozom- mondja Lizzy majd elvonul a konyhába.

 Nem bírtam ott maradni a fiúkkal. Bementem a szobámba ölembe vettem a gitárom és beugrott egy újabb szám.

Nekünk, nekünk nem kell aggódnunk semmi miatt
Mert bennünk megvan az a tűz, amivel pokoli meleget csinálunk
Látni fognak minket a világűrből, a világűrből
Gyújtsd meg. Mi vagyunk az emberi faj csillagai

Amikor kialszanak a fények, akkor nem tudják, hogy mit hallottak
Gyújtsuk meg a gyufát, hallgassuk hangosan, adjunk szeretetet a világnak
Fel fogjuk emelni a kezünket, felragyogunk az égre
Mert bennünk meg van az a tűz, tűz, tűz
Igen, bennünk meg van az a tűz, tűz, tűz

És hagyni fogjuk, hogy égjen, égjen, égjen
Hagyni fogjuk, hogy égjen, égjen, égjen
Hadd égjen el, égjen, égjen, égjen
Hagyni fogjuk, hogy égjen, égjen, égjen

Nem akarunk elmenni, nem, mi csak helyesen akarunk cselekedni
Azt látjuk, hogy mindenki a földön van és őrültként viselkedik addig, amíg ki nem alszanak a fények
Szól a zene, felébredek, megtörjük, majd feldobjuk a hangulatot
Most már vége van, szerelmesek vagyunk, itt már nincsenek titkok, nincsenek titkok

Amikor kialszanak a fények, akkor nem tudják, hogy mit hallottak
Gyújtsuk meg a gyufát, hallgassuk hangosan, adjunk szeretetet a világnak
Fel fogjuk emelni a kezünket, felragyogunk az égre
Mert bennünk meg van az a tűz, tűz, tűz
Igen, bennünk meg van az a tűz, tűz, tűz

És hagyni fogjuk, hogy égjen, égjen, égjen
Hagyni fogjuk, hogy égjen, égjen, égjen
Hadd égjen el, égjen, égjen, égjen
Hagyni fogjuk, hogy égjen, égjen, égjen

Amikor kialszanak a fények, akkor nem tudják, hogy mit hallottak
Gyújtsuk meg a gyufát, hallgassuk hangosan, adjunk szeretetet a világnak

Hagyni fogjuk, hogy égjen, égjen, égjen
Hadd égjen el, égjen, égjen, égjen

Felégethetjük
És így majd kivehetik
Felégethetjük
És így majd kivehetik
Felégethetjük
És így majd kivehetik
Felégethetjük
És így majd kivehetik

Amikor kialszanak a fények, akkor nem tudják, hogy mit hallottak
Gyújtsuk meg a gyufát, hallgassuk hangosan, adjunk szeretetet a világnak
Fel fogjuk emelni a kezünket, felragyogunk az égre
Mert bennünk meg van az a tűz, tűz, tűz
Igen, bennünk meg van az a tűz, tűz, tűz

És hagyni fogjuk, hogy égjen, égjen, égjen
Hagyni fogjuk, hogy égjen, égjen, égjen
Hadd égjen el, égjen, égjen, égjen
Hagyni fogjuk, hogy égjen, égjen, égjen

(Ellie Goulding- Burn)

21.Fejezet

Link

·   „De emlékszek rá. De már 1-2 éve nem találkoztam vele. De mi van vele?

·         Az a fiú én vagyok.”

·         Te…..Tess…….- kezdtem, de nem bírtam befejezni, mert Harry mögött meg láttam……………………………………………..Hugot. Akinek a kezében ott volt Gold.- Ha……….Ha……Harry segíts.- ennyit bírtam kinyögni, mert elkezdtem sírni. Nem tudom miért. Egyszerűen féltem. Féltem tőle. Féltem, hogy mit csinál/ csinált Goldal. Féltem, hogy mit fog csinálni velem.

·         Emma mi ért? Mi történt?- kérdezte Harry. De nem válaszoltam csak a háta mögé mutattam.

Harry megfordult. Én lehajtottam a fejjem, hogy ne lássam mi fog történi/és hogy ne lássam Hugot. Csak annyit láttam, hogy az előttem álló Harrynek ökölbe feszül a keze. Majd megfordultam és elfutottam. Nem akartam látni, hogy mi fog köztük történi. Csak egy biztonságos helyre akartam menni. Ahol senki se bánt és senki se tör össze. A sírástól nem láttam így neki mentem egy padnak. Leültem a padra és a földet meredtem.

Egyszer csak valaki megfogta a vállamat.

·         Jézusooooom Niall!!!!!- ijedek meg.

·         Bocsiii. Harry mesélte, hogy mi volt. Jól vagy?- kérdezi aggódva.

·         Nem.

·         Mi történt?

·         Nem tudom. Beszélgettem Harryvel. Aztán véletlenül mögé néztem és…. ott….ott volt…………- nem bírtam befejezni, mert elkezdtem sírni. Rossz volt újra visszagondolni arra a pillanatra.

·         Jó Emma nyugi. Gyere, menjünk vissza a többiekhez.

·         Nem, nem szeretnék, visszameni csak…………………

·         Beszélni szeretnél Harryvel.- fejezibe helyettem.

·         Köszönöm.

·         Nincs mit. Akkor ide küldöm jó?

·         Igen- válaszoltam.

Majd Niall felállt mellőlem és elment. Ott ültem a padon és vártam. Nem tudom mért akartam beszélni vele. Csak szeretem volna hallani az igazat. De lehet, hogy az igazság fájna. Lehet, még jobban csalódnék benne? Nem tudom. Felálltam a padról és elkezdtem hazafelé sétálni. Direkt kerülő úton mentem ne hogy találkozzak vele. A fejembe vizhagzot Harry utolsó mondata. De én azzal a fiúval már 2 éve nem találkoztam. Harry meg. Neeeem. Az nem lehet igaz Harry 2 éve jelentkezet a Brit X Factorba. Lehet még is igazat mondott. Valahogy amint e gondolkoztam egy mondat jutott eszembe és abból az egy mondatból 5 perc alatt csináltam egy egész dalszöveget. Már csak egy utcányira vagyok a házamtól ezért elkezdtem futni. Kifulladva, de haza jutottam. Persze amikor bementem a házba mindenki ott volt. Ezért csak berohantam a szobámba a gitárom ért majd távoztam is a házból. London külvárosában van egy sziklás rész, és amikor még Harryvel együtt voltunk onnan néztük a naplementét. Mivel most nem volt jobb ötletem hogy hova menyek oda mentem. A nap már lemenőbe volt. Én csak ültem a szikla tetején és a dalszöveget majd az alapot pontositotam és a végére egész jó lett. Még utoljára elénekeltem a dalt.

Dalszöveg:

A szelet megfordítani nem lehet
A lehullt lombot visszaakasztani nem lehet
A letört ág nem hoz több virágot.

Igazából még mindig nagyon szép emlék él bennem rólad, rólunk,

Van egy kis darab közös a múltunk,

 De ahhoz, hogy ez így maradjon meg,

 Az kell, hogy ne rontsuk tovább.

Talán feleslegesen ragaszkodunk olyan emlékekhez, amit többé nem élhetünk át,

 Csak imitálhatjuk,

 De azzal rontunk a helyzeten.

Úgy tűnik, igaz, hogy amikor az ember akarja, hogy teljen az idő, hiába nézi az óráját,

 Szinte állnak a mutatók.

 Amikor pedig azt szeretnénk, hogy kicsit még tovább tartson,

 Csak épphogy egy nagyon keveset kapjunk még valamiből,

 Akkor elszállnak az órák.

Majd a gitáromat letettem magam mellé és csak néztem a naplemenetét. Már kezdet hideg leni és fáztam. Amikor valaki egy takarót terített rám.

20. Az a fiú én vagyok

 Facebook csoport:

A csoportban az új részeket és más információt tudhatok meg a blogról és másokról. Előre is köszönöm  azoknak akik belépnek a csoportba.   Link
                                                                       XXE

      „Boldooooog Szülinapot!!!!!!!!!!!!!!- kiabálták.

·         Jézusom. Köszönöm szépen!- ugrottam a nyakukba- De csak egy hét múlva lesz szülinapom.

·         Igen tudjuk, de akkor már elkezdődik Fannynak az iskola neked dolgoznod kell a fiúknak is ezért csináltuk most.

·         Azt de……………. neked nem osztály találkozón kéne lenned?

·         Nem

·         Nem?”

·         Nem mert nincs osztálytalálkozó. Úgy volt, hogy Magyarországon tartjuk meg a bulidat, de mivel hogy az or……- mondta Lizzy de amikor elkezdte mondani hogy miért nem mehetem befogtam a száját. Értetlen fejjel nézet rám az illető. Én megráztam a fejjem amolyan jelzésnek, hogy ne mondja. Ő csak bólintott és levetten a szájáról a kezemet.

·         Fhúúúúúj Lizzy tiszta nyál lett a kezem.- röhögtem el magam. Bele akartam törölni Lizzybe a saját nyálát, de ő elugrott és neki rohantam Harrynek.- Bocs.- mondtam majd kikerültem. Lizzy után mentem, aki a nasis asztalnál állt.

·         Emma mi volt ez az előbbi??? Mért fogtad be a szám?

·         Ahjjj……. Lizzy ők nem tudják vagy is nem tudom. Liamnek mondtam el egyedül nem tudom, hogy ő el e mondta a többieknek. Szerinted elmondta nekik?

·         Szerintem nem, de kérdezd meg őt.- javasolja.

·         Jó, de hol van?

·         Ott van a többiekkel- mutat az 5 fiúra. Oda mentem Liamhez és félre hívtam.

·         Figyu Liam. Arról szeretnék veled beszé…………

·         Nem mondtam nekik el. Nyugi- jelenti ki.

·         Huuuu……………….Köszi- nyugodok meg.

·         Harry mondta mi történt. Jól vagy?

·         Igen, de ugye nem mondta el Lizzynek?

·         Nem, nem mondta, mert amikor megjött Lizzy a többiekkel volt bevásárolni. De mi történt veled?

·         Rohamom volt, de az a baj hogy nagyon erős volt és túlkésőn vettem be a gyógyszereket.

·         Értem. Mit mondott az orvos?

·         Semmit- sumákoltam és gyorsan elslisszoltam. Amire visszamentem a többiek egy medencében (?) fürödtek és röhögtek valamin. Utánam Liam is visszajött. Eléggé sértődött fejet vágott és hát ezt sajnos nem csak én láttam.

·         Mi van Liam? Olyan kanyari képet vágsz.- kérdezte Zayn.

·         Semmi csak beszéltem telefonon egy ismerösömmel és kérdeztem tőle valamit, de ő nem válaszolt rá összintén.- válaszolt.

 Én felálltam a helyemről ahol eddig ültem és bementem a szobámba. A fürdőmből nyüszítést hallottam. Kinyitottam az ajtót és Gold azzal a lendülettel rám ugrott. Leültem az ágyamra és csak bámultam magam elé. Gold bele ugrott az ölembe, de a szájából a póráza lógót ki.

 Ezzel azt jelezte, hogy sétálni akar. Felraktam rá a pórázt aztán, uzsgyi az utca. Abba nem is gondoltam bele hogy én most a saját meglepetés bulimról jöttem el. Na de mindegy. Gold kedvenc helyére mentünk……..a Parkba. Goldoról levettem a pórázt had futkározón egy kicsit. Én sétáltam utána hogy ne hogy elvesszen. Egyszer csak valaki a vállamnál fogva vissza rántott.

·         Jézusoooooom Harry a frászt hoztad rám!- sóhajtok fel.

·         Bocsi nem akartalak megijeszteni. Mért jöttél el a buliról?

·         Goldot hoztam ki sétálni.- jelentettem ki.

·         És?

·         Mi és?

·         És még miért?

·         Semmi ért.

·         Tudod, hogy engem nem tudsz át verni. Akkor minek próbálkozol?

·         Nem verlek át és TE semmit nem tudsz rólam.- kiabálok rá.

·         Értem.

·         Akkor jó.

·         Emma kérdezhetek valamit?- kérdezi halkan.

·         Igen.- válaszolok én is halkan.

·         Nem volt egy olyan családi szokásotok, amit minden évben csináltatok?

·         De. Mindig az egész család Holmes Chapel-be ment nyaralni. De ezt mért is kérdezted?

·         Semmi csak biztos akartam lenni valamiben.

·         És miben?

·         Abban hogy én ismertelek az előtt is hogy találkoztunk volna itt Londonba.

·         Azt meg hogy?

·         Nem emlékszel egy fiúra? Mindig ő adta neked a pékségben a meggyes pitét.

·         De emlékszek rá. De már 1-2 éve nem találkoztam vele. De mi van vele?

·      Az a fiú én vagyok.