Rendszeres olvasók

2015. április 18., szombat

11.Ehhez már tehetség kell.....

Bocsi a késés ért!!!!!

Ha valaki megbántott, nem szerettet eléggé.-
 Emma Shmiht



  •    „Arra hogy megpróbálhatnánk. Együtt. És nem érdekel senki véleménye.
  •          Harry én….én szere…………………”





  •          Harry én….én szeretlek. De nem tudom, hogy készen állok-e egy kapcsolatra. Ha meg összejönnénk, és rá jövünk, hogy nem megy, nem tudom, hogy viselkednénk egymással. Én nem akarom, hogy eltávolodjunk egymástól. Én nem vagyok hozzád való. Én nem vagyok tökéletes egy ilyen fiúhoz.- mondtam.
  •    Egy igazi lány nem tökéletes. Egy tökéletes lány pedig nem igazi.- mondta. A szemében láttam az őszinteséget és a szeretettet. Nem tudom, mit csináljak. Megpróbáljam vele? De már nem tudok az érzéseimnek parancsolni.
  •          Szeretlek- mondtam suttogva. Egyre közelebb jött hozzám. A fülemhez hajolt.
  •          Én is- mondta. Majd megcsókolt.
  •          De Harry még ne mondjuk el a többieknek. Jó?
  •          Rendben- mondta majd újra megcsókolt. Akkor valami olyan érzetem támat, hogy valami hiányzik. Jézusoooooom. Gold.
  •          Goooold- kiabáltam fel.
  •          Tessék?
  •          Gold. Ott maradt Lizzynél.
  •          Uhm. Visszamegyünk érte? Tényleg te mért költözöl el?- kérdezte nagyon kíváncsian.

Elmeséltem Harrynek. Ő igazat adott nekem és visszament Goldért. Ma este nálam aludt. Nagyon jól el voltunk. Ő elaludt, de én még nem tudtam. Ezért ki mentem a nappaliba kicsit tv nézni. Már 1 órája nézhetem a tv amikor jött egy SMS-em Lizzytől.


„Nem lenne nagyszerű, hogy ha elszúrnánk valamit, azonnal rájöhetnénk, hogy mitől voltunk olyan mocskok, és rögtön helyrehozhatnánk a kárt? Persze az lenne a legjobb, ha eleve elkerülhetnénk az ostoba döntéseket. Ha rászánnánk egy percet, hogy a járulékos veszteségekre gondoljunk és arra, amit ez mások életében okoz. Ha már késő, csak annyit mondhatok: sajnálom!


Nem tudom, mit gondoljak fájt, hogy azt mondta, de ezt meg kell beszélnünk. Nem volt helyes, amit tettem. Nem kellet volna elmenekülnöm. Szánalmas vagyok. Úgy viselkedtem, mint egy gyerek és nem úgy, mint egy felnőtt. Most már csak meg kéne beszélnem Lizzyvel egy találkozót. Visszaírtam neki. Nagyon nagy fejtörést okozott, de a végén meglett. Egy idézetett küldtem neki a barátságról.

„Azt mondják, minél több a vita, annál erősebb a baratság”
Holnap 9-kor talizunk a Starbucks-ba!!!!!!   XX E

Lizzy válasza:

„Ha valamit nem zárunk le megfelelően, ott mindig nyitva marad egy ajtó, egy megbúvó lehetőség, egy esély arra, hogy minden ugyanott folytatódjon, ahol abba maradt.”

Utána, már nem írtam vissza. Bementem a szobába ahol Harry aludt. Megpróbáltam halkan befeküdni mellé és sikerült (lehet tapsolni). Aztán az álmok világába repültem.

Reggel
Már rég fent voltam, amikor Harry kelt. Csináltam nekünk reggelit. Amikor megettük én sietem a találkozóra, ő meg egy interjúra a fiúkkal. Gyorsan feldobtam egy egyszerű alap smiket. A hajamat kifésültem és befontam.
Hajam:


Mai outfitem:

 

Közel volt a Starbucks úgy hogy annyira nem kellet sietnem. Amikor megérkeztem rendeltem magamnak egy Pumpkin Spice Lattét.


 Lizzy még nincs itt pedig már 10 perce várok rá erre jön egy SMS.

 „Bocsi nem tudok menni, mert Carollal moziba megyünk. Bocsi L


Na, itt telt be az a bizonyos pohár. Elegem van és még magamat tartottam szánalmasnak és gyerekesnek. Hát Lizzy még engem is meghalad………..

2 megjegyzés: