13.Fejezet

Bocsi hogy rövid rész lett!!!!!!!!!!! XX E

Angyalok és ördögök irányítják életem,
Olykor szomorúság néhol boldogság van lelkemen.
Hó és eső, csak egy kis különbség,
Szerelem, szeretet, gyűlölet, mi lehet még.-

Emma

„Harry 9-re jött értem. Ja csak 21:18 kor még mindig nem volt ott. Vártam rá még 20 percet és végre meg érkezet. DE NEM CSAK EGYEDÜL MERT JÖTT VELE……………..”

Egy fekete hajú magas férfi. Első láttásra nem is mertem fel. De mintha Harry mesél róla valamit meg képeket is mutatott róla. Megvan. Paul.

•          Sziasztok- köszöntem
•          Helló Emma én Paul vagyok.
•          Szia. Harry sokat mesélt rólad. Nagyon örülök a találkozásnak.
•          Én is.

Ezzel be is fejeztük a beszélgetést.

•          Sziaaaaa….- ugrottam Harry nyakába. Ő nem is válaszolt, ha nem egyből megcsókolt.
•          Nagyon csinos vagy- mondta egy naaaaagy mosollyal az arcán.
•          Köszönöm. De most én mit mondjak rád? Mert az eléggé furán jönne, ki ha azt mondanám, hogy csinos vagy.
•          Hát szerintem is- mondta majd kinevettet. Én kinyujtottam rá a nyelvem, mint egy kisóvodás.

Oda értünk a koncert helyszínére. Ami egy hatalmas nagy aréna volt. Harry bement a fiúkhoz az öltözőbe. Én inkább kint maradtam. Babasírást halottam az egyik ajtó mögül. Bementem a szobába egy aprócska kislány ott sírt. Olyan nagy krokodilkönnyekkel sírt, hogy alapból beindult az anyai ösztönöm. Felvettem és elkezdtem ringatni. De még mindig nyugtalan volt. Elkezdtem neki énekelni az egyik One Direction számot, amitől pillanatok alatt kidőlt. Visszaraktam a kiságyba és kimentem a szobából. Csuktam volna be az ajtót, amikor valaki nekem jött. Felnéztem rá és egyből elkezdet mosolyogni.

•          Te hol voltál? Égre-földre kerestelek.- mondta aggodalmasan.
•          Hát meghallottam, hogy egy kisbaba sír és hát beindultak az ösztöneim.
•          Lux…….
•          Tessék?
•          Lux sírt. Ő a keresztlányom.
•          Tessék? Neked van kersztlányod?
•          Igen van. Még nem volt alkalmam bemutatni. Sajnálom.
•          Semmi baj. Annyit próbáltatok megértem, hogy kiment a fejedből.- mondtam. A hangszóróból megszólalt egy hang. Azt jelezve, hogy a fiúknak már csak 5 percük van.
•          Mennem kell. Jössz a színpadhoz?
•          Igen, de én nem fogok oda felmenni az biztos.
•          Hát majd meglátjuk- mondta majd elkezdet nevetni.
•          Harold Edward Styles- kiabáltam fel- nehogy nekem kitervelj valami, mert……..- de már nem bírtam befejezni, mert a hang megint megszólalt és Harrynek sietnie kellet.

Már javába ment a koncert, amikor Harry beleszólt a mikrofonba, hogy be szeretne mutatni valakit. Nekem egyből görcsbe rándult a gyomrom. Jaj neee én nem akarok fel menni oda. Ki fognak nyírni a rajongok. Nem szóltam Harrynek, de én nagyon félek a rajongóktól.

•          Hát tudjátok, már nem a szinglik táborát erősítem. Jó 1 hónapja- mondta Harry- Be szeretném mutatni nektek a barátnőmet. Emmát.- mondta

Én nem akartam felmenni a színpadra, de a fiúk erősködtek. Én meg állandóan nemet mondtam a végén lejött Zayn és a vállára kapott és felvitt a színpadra.

•          Ezt még megkeserülöd- mondtam majd kinyujtottam a nyelvemet Zaynre.
•          Emma köszönj a rajongóinknak- nyomta az arcomba a mikrofont Louis.
•          Sziasztoooook- köszöntem- Louis én egyszer meg foglak verni- jelentettem ki
•          Szeretnék valamit kérdezni Emma- mondta Harry
•          Igen
•          Szeretném, hogy ha………………..