1.Fejezet

Tudjátok, az élet mindig több esélyt add. Mindig tudni kell mindenkinek adni egy utolsó esélyt szeretni vagy bízni a másikba. Nekem is ezt kellet tennem. Nem mindig az élet egy habos torta csoki reszelékkel, mert a mostani életem az, de a régi egy pokol volt. Nem azért mert bántottak vagy ilyesmi, azért mert nem volt mellettem az, akire mindig is számíthat az ember a LEGJOBB BARÁTJÁRA. de el is kezdem……

A nevem Emma Shmiht. Magyarországon élek egy kis faluban. Általános iskolába jártam, amikor 6. osztályba jött az osztályhoz egy új lány. A neve Lizzy volt. Először nem beszélgetünk olyan sokat, sőt nem is beszéltünk, de hogy teltek múltak a napok, hónapok, évek egyre jobban ismertük meg egymást végül mi lettünk a legjobb barátok. Lizzy két évet járt a sulinkba, mert 7. osztály végén ki költöztek Angliába. Én nem úgy fogtam fel, mint normális lányok hogy sírtam vagy, hogy könyörögtem neki, hogy nem menjen nem én megharagudtam, rá mert nekem meg ígérte, hogy sose hagy itt, de megtette és ezért mérges voltam rá. Közbe felvetek egy középiskolába ahol magas fokú szintem-tanultam az angolt (mert angol tanárnak készültem). Már végzős voltam amikor egy szerdai napon a második óra közepén bejött az igazgató helyettes hogy azonnal menjek a igazgató hoz mert hivatt. Nagyon féltem gondolkoztam magamba mit csinálhattam? Oda értünk az igazgató ajtójához és félve, de lenyomtam a kilincset. Az igazgató úr ott ült az író asztalánál és hirtelen megfordult, amikor hallotta, hogy beléptem.

·         Áhh …..Szia, Emma.-mondta avval vékony, de még is olyan öreg emberes hangjával.

·         Cs…Csókolom igazgató úr- mondtam, de a torkomból alig akart ki jönni hang.

·         Biztos azon tünödtsz hogy mért hívtalak ide. Igaz?- én csak bólintottam egyet- Tudod az iskolában te vagy a legjobb angolból és hát jött egy angol iskolából egy felkérés angol tanárt keresnek és ebből az iskolából.- én abban a helyzetben nem tudtam megszólalni csak bólogattam és a z igazgató folytatta-, és ha a szüleid meg engedik, akkor te mehetsz ki Angliába, mert téged választottunk.

·         Én …..Én nagyon nagyon szépen köszönöm  én nem tudok mit mondani még egyszer nagyon szépen köszönöm.

·         Ja és Emma megbeszéltük a tanáraiddal, hogy ha elfogadod, akkor, amíg nem indulsz, Angliába nem kell jönnöd iskolában-erre már csak bólintottam, mert egyszerűen nem tudtam köpni, nyelni ettől a hírtől.

·         Igazgató úr kérhetek valamit?

·         Persze nyugodtan

·         elmehetnék MOST haza, hogy a szüleimmel meg tudjam beszélni  ezt a lehetőséget??

·         Nyugodtan menj, haza szólok a tanáraidnak, hogy haza engedtelek.

·         Köszönöm szépen- Avval távoztam is az irodából. Jézusom elmehetek Angliába ez eszméletlen csak félek anyáéktól, hogy nem engednek el. Egy órás busz utazás után itt állok a kapunk előtt. A házunk egy nagy kék ház az utcánkban ez az egyetlen emeletes ház. A kék ház előtt fekete elektromos kapu van a két kutyánk (Red és Black) már futódtak is, ahogy megláttak a kapuban.

Utána már csak arra emlékezek, ahogy elmondom anyáéknak a hírt. azt reméltem, hogy örülni fognak, hogy a lányuk milyen lehetőséget kapót, e helyet csak kiabálást kaptam, hogy nem mehetek el, hogy nem hagyhatom el őket. Én zokogva felmentem a szobámba és ledobtam a táskámat és ki futottam az istállóba a lovam hoz. Ahogy megláttam elmentem minden bánaton csak én és a lovam. Akinek a nevem HOPE magyarul remény. Felnyergeltem és kimentem lovagolni. Már jó egy órája kint lovagoltam, amikor beugrót elfogadom az állást és titokban fogok elmenni Angliába.

1 héttel később

Már mindent bepakoltam a gépem 5 óra múlva megy Londonba ( 9 óra van).A bőröndjeim már a kocsiba anyuék nem vettek észre semmit. 10 óra van, a szülei alszanak a kocsiban üllők és búcsúzkodok ez eddig életemtől. Más lesz minden Angliába az iskola bérelt nekem egy lakást, amíg nem veszek, saját lakást abban fogok lakni. Még mi előtt elmegyek vettem egy másik kártyát a telefonomba így hiába keresnek. A repülő utat végig aludtam a reptéren várt egy taxi, ami egyenesen ahhoz a ház hoz vitt, amit bérel nekem az iskola. Elég szép lakás, de nagyon kicsi, de addig pont jó, amíg nem veszek sajátot. Az előszobában csak egy fogas van és egy cipős szekrény a falak vaj színűre vannak festve. Ahogy tovább mentem egy nappaliba találtam magam a falak világoskék színűek voltak benne egy kanapé előtte egy dohányzó asztal az előtt egy polc, amin egy tv volt. A nappaliba volt egy ablak, amin be lehetett látni a konyhába az ablak mellet ott volt a konyha ajtó Ahogy beléptem megláttam a falak színét zöldek voltak a konyha bútor barna volt úgy, hogy elégé nem passzolt, de sebaj. Kimentem a konyhából és megnéztem a több ajtó mögött mi rejlik. Az első ajtó hozz, amikor benyitottam elámultam a háló volt, de a lakás hoz, képest egész nagy a közepén egy nagy francia ágyal a falak bab rózsaszínűek voltak volt egy nagy ablaka az ajtóval szemben és saját fürdő szobája is volt. A több ajtó mögött csak egy vendégszoba és egy külön fürdő volt. A bőröndök kell, majd holnap szöszmötölök most csak gyorsan meg fürödtem és bebújtam az ágyamba.

Reggel már fent voltam mivel nem vagyok olyan kiismert itt Londonban ezért csak ide a sarki kis boltba mentem el egy kis reggeli ért. Ami után ettem fel öltöztem és elmentem körül nézni egy kicsit. egy fél óra séta után ott voltam a Big Bennél, hát ott menyi ember van az elképesztő. egy órát sétálgattam aztán elindultam haza fele, de előtte be mentem egy boltba mivel otthon nincs semmi. Haza értem legalább 4 szatyorral a kezembe és gyorsan ki pakoltam csináltam magamnak egy kis palacsintát aztán lefürödtem és ágyba mentem. Ha valaki meg mondta volna nekem, hogy másnap nem ilyen boldogon fekszek majd le fel se keltem volna de felkeltem.

Reggel………