9.Fejezet

TEGNAP 137 MEGTEKINTÉS VOLT.KÖSZÖNÖM!!!!!!!!

„ Harry félre hívott mert valamit négyszemközt akart mondani. Szembe állt velem és megkérdezte.

·         Emma lenne…………………..”

•          Emma lenne kedved…….öhm…….megviccelni a többieket?- kérdezte. Jézusom azt hittem azt kérdezi, hogy elmegyek-e vele randira. Én, ha ezt kérdezte volna, nem tudom mit mondtam volna. Harry iránt már most erős kötödést érzek. De azt is tudnom kell, hogy ők mennek tovább a turnéra és elfeled. Csak egy homályos emlék leszek. Csak egy emlék, amit homályosan már- már nem is emlékszik. Ezt jól az észbe kell tartanom, de az érzelmeknek nem tudok parancsolni. De meg próbálok nem közel kerülni hozzá.
•          Öhm…. persze. De hogyan?
•          Megkéred őket vagy is minket, hogy aludjunk nálad. Amikor mindenki elalszik várunk egy kicsit majd te felsikítasz, de már csak az ajtóból  csinálunk egy kis kupid mintha elraboltak volna de mi kimegyünk az én kocsimba és onnan fogjuk nézni hogy ezek a hülyék mit csinálnak. Na bene vagy?
•          Igen. De te ezt mikor találtad ki?
•          Megszállt az ihlet
•          ÁÁÁÁÁÁÁ……értem
•          Na de menjük vissza, mert már azt hiszik randira hivtalak.- mondta.
•          Na az már tényleg pazar lenne- mondtam- Majd vissza mentünk a többiekhez. Igaz lett, ahogy oda értünk elkezdtek faggatózni, hogy mikor megyünk, hova……stb. De mi meg nyugatuk őket, hogy nem megyünk randira.

Este

Ahogy Harry mondta úgy csináltunk mindet. Már mindenki aludt. Mi csak úgy tettünk mintha aludnánk. Felkeltünk szinte egyszerre. Gyorsan csináltam egy kis rumlit (cipőket szétdobáltam szanaszét, kabátokat a földre dobtam, az asztalterítőt a földre raktam és összegyűrtem). Amikor készen lettem oda mentünk az ajtóhoz és hangosan, hogy még a szomszéd is felkeljen sikítottam egyet. Gyorsan kirohantunk és hangosan becsaptam az ajtót. Beültünk Harry kocsijába és vártuk, hogy mi fog történi. Az ajtó csapódás után már éget a villany. Az ablakon keresztül láttuk rohangáló alakokat. Mi ezen csak jót rögtönk. Majd a bejárati ajtóm kicsapódót és Lizzy hangját hallottam, ahogyan nevemet kiabálja. Szegényre eléggé rá ijesztetünk. Aztán megszólalt a mobilom és hogy egy kicsit is égjek persze hogy az egyik számuk volt beállítva csengőhangnak. Aztán a kocsi ajtó kinyitodott és Louis értetlen fejével találtam/ találtuk szembe magunkat.

·         Ti mit csináltok itt a kocsiba? A frászt hoztátok ránk ugye azt tudjátok?- kérdezte Lizzy aggódó tekintettel.

·         Épp ez volt a célunk. Jól beijedtetek mi?

·         Hát elégé. Én rendesen féltem, mert Hugo azt……… -kezdte el Lizzy de Harry félbeszakította.

·         Azt a gyereket ne is mond. Én nem hagynám, hogy Emmát bántsa- mondta. Már ez a párszó is megmelengette a szívemet. Csak szavai jártak a fejembe „Én nem hagynám, hogy Emmát bántsa”. Mindenki visszament a házba és most már tényleg elaludtunk.

1 héttel később

A fiúk 6 napja elmentek, mert folytatódót a turnéjuk. Azt mondták, hogy ha vége van, a turnénak visszajönnek Londonba. Mi az óta át költöztünk Lizzyvel az új házba (nem írom le a ház kinézetét, mert rakok fel képeket). Ezt még senkinek sem mondtam, de szeretek énekelni. Nagyon sok dalt írtam Harryék távozása után. Mindegyik a feledésről és a szerelemről szól.

Az egyik dal részlete:

 Azt mondják, az idő gyógyít,
Hogy feledni is lehet -
A mosolyok s könnyek mégis, most is
Kínozzák a szívemet.

A világ nem tud legyőzni bennünket,

 De mi megsemmisíthetjük magunkat azzal,

Hogy túlságosan is vágyódunk olyan dolgok után,

 Amelyek nincsenek, és azzal,

 Hogy túl sokat emlékezünk.

S mi haszna lenne, ha megismerné a világot?

 Én ismerem, s nincs egyéb vágyam,

Mint hogy elfelejtsem.

Ha szereted, enged

Részlet:

(ez is Emma egyik dala)

Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük.  Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj.

Már csak 2 hónap van az iskolakezdésig ahol dolgozni fogok. Lizzy egy étterembe kiszolgáló így ő reggel korán megy dolgozni és este 6-kor ér haza. Fanny 2 napja ment vissza Magyarországra és már most hiányzik. Ma megint későn keltem, mert 10 óra volt. Kifésültem a hajam és copfba kötöttem.

Mai outfitem:

Megfogtam a gitáromat (idő közben azt is vettem) és kimentem a kertbe. De csak rá bírtam gondolni. Göndör haja, ami néha bele lóg a szemébe. A zöld szeme, ami íriszként ragyog, és amibe annyira nem is tudom, bele szeretem. Nem tudom, mit érzek, Harry iránt még magamnak sem merem bevallani, hogy még nem, beleszeretem, mert az még túl korai lenne, de amit iránta érzek az egyre erősödik. De mit akarok én, mint angol tanár egy világ sztártól. Ő már elfelejtett. Most úgy érzek mintha már egy éve mentek volna el, de nem. Megérkezik időközben Lizzy is és közlöm vele, hogy holnap megyek a fodrászhoz.

•          Jó és milyen lesz a hajad?- kérdi kíváncsian.
•          Az biztos, hogy vállig érő és a színét is megváltoztatom.
•          És milyenre?
•          Ezen még nem gondolkodtam, na de mindegy. Milyen napod volt?
•          Hosszú és fárasztó úgy hogy megyek aludni.
•          Jó. Jó éjt
•          Neked is Emma

Az nap este nem voltam fáradt ezért elmentem sétálni. Ahhoz a parkhoz, érek ahol elsőnek találkoztam Hugoval. A gondolkodásomból egy nedves nyelv zökkentki. Lenézek a bokámhoz és ott áll egy cuki fehér kiskutya.