Rendszeres olvasók

2015. április 29., szerda

17. Beteg vagyok........


A halál ugyanolyan betegség,
 mint az összes többi. Tudom, 
hogy van rá gyógymód,
 és én meg fogom találni.








Nem tudtam aludni éjjel. Állbarátnő vízhangzót a fejembe Lizzy szavai. De miért? Nem vagyok jó neki? Megígérte, hogy nem fogja összetörni a szívemet. Megígérte.  Szeretem. De fájdalmat okozót. De lehet, meg tudná magyarázni? De mindig mindenki magyarázkodik, és ebből elegem van. De mindenkinek kell adni egy utolsó esélyt. Megbeszéljem vele? De lehet, hogy még jobban fájni fog? De hát szeretem, és nem akarom elveszíteni. Megbeszélem vele.
Megkértem Lizzyt hogy hozza be a gitáromat. Legalább valamivel el tudom tölteni az időm. Nem tudom, de egyetlen dallam vagy akkord sem ugrott be. Pedig lenne mit dalba írnom, de hát, ha nem talál meg az ihlet. Aztán meg toppant az orvosom.
  •          Jó napot doktor úr!
  •          Jó napot Emma!- köszönt vissza
  •          Milyen az állapotom?
  •          Elég jó, de van valami, aminek nem fog örülni.
  •          Minek?- kérdeztem meg ijedten    
  •      A vizsgálatok során diagnosztizáltunk magánál egy komoly betegséget.- mondta.
  •          Mi bajom?- kérdeztem meg halkan.
  •          Légszomj
  •          Értem. Gyógyítható?- kérdeztem erőtlenül és halkan. Nem válaszolt. Megfordult és kiment a kórteremből.

Beteg vagyok. Mát tudatosult bennem. Nem akarom elmondani senkinek. Ez az én bajom. Nekem kell megküzdenem vele. De nem birok Lizzy szemébe hazudni. Az említett lány pont akkor jöttbe, a terembe.
  •          Szia Emma- köszönt boldogan és mosolyogva.
  •          Szia
  •          Hogy vagyunk???
  •          Elég jól. És te???
  •          Én iiiiis.
  •          Mi történt???
  •          Semmi csak alig várom az osztály talit.
  •          Lizzy.
  •          Igen?
  •          El kell valamit mondanom……..- kezdtem bele, de előbb erőt vettem magamon.
  •          Mit???? Emma mi baj???- kérdezte és közbe félbe szakított.
  •          Én…én…..én….én- nem bírtam kinyögni. Nem bírtam elviselni azt a tudatot hogy beteg vagyok.
  •          Te??? Mi van veled??? Emma beszélj már!!!!- kiabált rám.
  •          Beteg vagyok- mondtam és szemem meg telt könnyel.
  •          T…t……tes….tes…..tessék?- kérdezte és rajta is lehettet látni, hogy mindjárt sír.
  •          Lizzy….Beteg vagyok- mondtam ki még egyszer és most mát nem bírtam vissza tartani kiszakadt minden belőlem. Zokogtam. Minden elő tört belőlem. A Harrys ügy. Most meg a betegségem.
  •          Mi…a …a. Mi bajod?- kérdezte. és ő is elkezdet sírni.
  •          Légszomj.
  •         Gyógyítható?- kérdezte. De én úgy cselekedtem, mint az orvos. Nem válaszoltam- Az ég szerelmére válaszolj!!!!!- kiabált rám.
  •          Nem tudom. Az orvos adott gyógyszereket, amivel a rohamokat majd el tudom kerülni. Lizzy most inkább menj. Légyszíves.- könyörögtem neki.
  •          Holnap beszélünk.
  •          Holnap haza mehetek.- jelentetem ki.
  •          Akkor érted jövök- mondta halkan. Megfordult és távozott a teremből.

Csend telepedet a szobára. Csak gondolkodtam. Nem tudok Harryvel személyesen beszélni. Ahhoz nem lenne annyira erőm, hogy szemtől szembe beszéljek vele. Ezért írtam neki egy levelet. Tudom már modern a technika és tudtam volna neki e-mailt küldeni, de szerintem ez sokkal személyesebb, ha levelet írok.


Emma levele:


Azt mondják a szerelem fáj. Én ezt nem hittem el. De már tudom, hogy az fáj a legjobban. Azt mondtad, hogy te nem törsz össze, de még is meg tetted. Azt hittem szeretsz. De tévedtem. Becsaptál és összetörtél. Összetörtél. Darabokra. De azt várom, hogy egyszer bevalld mért tetted. Mért használtál ki. Miért? De szerintem már tudom a választ, mert nem SZERETÉL. Csak arra kelletem, hogy tudj valakit magad mellett, hogy ne legyél egyedül. Pedig én nagyon szerettelek/ szeretlek. Még minding. Remélem, azért egyszer majd megbeszéljük. A szeretett fáj. De ezt te nem tudod, mert soha nem szerettél senkit. Nem tudod mi az a fájdalom, amit most érzek. Nem tudod. Szeretlek.
                                                             XX E 



Haza jöttem a kórházból. Holnap kéne menünk az osztály találkozóra, de én nem megyek. Az orvos nem engedte, hogy elutazzak a betegség miatt. Lizzy persze megy, mert leordibáltam a fejét hogy attól még hogy én nem megyek, ő mehet. Amíg ő elmegy, nekem többször is kell mennem a kórházba vizsgálatokra. Még rohamom nem volt így még nem tapasztaltam, hogy milyen lesz. De most nem ezzel akarok foglalkozni.
  •          Lizzyyyyy. Segítsek pakolni?
  •          Aha. Lécci oda adnád az egyik kézi poggyászod?
  •          Igen. De akkor megkeresem és átmegyünk hozzád és segítek pakolni. Jó?
  •          Jó- mondta. Én gyorsan berohantam a szobámba. Kivettem az ágy alól a táskát, amit kért Lizzy.
  •          Itt is vagyok.
  •          Szia Emma- köszönt és az arcomról lefagyott a mosoly.
  •          Mit keressek itt?- kérdeztem halkan.
  •          Elolvasta……
  •          Mi van?
  •          Elolvasta és megörült. A szobájába van egész nap. KI se mozdul. Még a ma esti koncertre se akar eljönni.- jelentette ki a vendégünk.
  •          És????? Most én ezzel mit csináljak??- kérdeztem, de belül nagyon jól tudtam.
  •          Beszélj vele.
  •          Nem.
  •          Emma lécci.- kérlelt
  •          Még ő csalt meg, de én menyek hozzá könyörögni??? Ezt most te komolyan gondoltad  Liam????- kérdeztem. Utána hirtelen szúrni kezdet a tüdőm. Nem kaptam levegőt. Ott fuldokoltam. Gyorsan oda mentem a táskámhoz, amibe ott voltak a gyógyszereim. Lizzy és Liam kérdőn néztek. Amikor Lizzy meglátta a kezembe lévő gyógyszereket leesett neki a tantusz.
  •          Emma jól vagy???- kérdezte idegesen.
  •          Most már kicsit jobban.- mondtam mi után bevettem a gyógyszereket.
  •          Mi volt ez???- kérdezi Liam
  •          Emma beteg és rohama volt.- mondta helyettem Lizzy
  •          Ez igaz?
  •          Öhm……igen, de nem akartam elmondani.
  •          De mért nem?
  •          Mert nem akartam, hogy aggódjatok.
  •          Jó, de ugye most már jobban vagy?
  •          Igen
  •          Beszélsz vele?
  •          Igen……..menjünk.- mondtam.
  •          Jó akkor most mi megyünk is. Szia Lizzy- köszönt Liam.
  •          Szia
  •          Lizzy itt a táska. Kezdel a pakolást nélkülem. Ha végeztem megyek segíteni. Rendben?
  •          Aha. Na Szia- mondta majd elkezdet kifelé tolni.
  •          Szia és zárd be az ajtót. Nálad találkozunk.- mondtam. Lizzy becsukta az ajtót mi meg beszálltunk Liam kocsijába.


Liam-vel egész úton csöndbe voltunk. Végre megérkeztünk az 1D házba. Amikor bementünk a fiúk a nappaliba voltak. Kivéve Harryt.
  •          Szasztok- köszöntem.
  •          Szia Emma- ugrott elém Niall és nyomott az arcomra egy cuppanós puszit.
  •          Sziaaaaa……..- köszönt Zayn. Aki a vállára kapott és tett velem egy kört a nappaliba majd letett.
  •          Szia- köszönt Louis. Vele csak pacsiztunk egyet.
  •          Hol van?- kérdeztem
  •          Fent a szobájában-adta a választ Louis.
  •          Köszi. Akkor most én felmentem.- mondtam. Feltrappoltam a lépcsőn és megálltam az első ajtó előtt. Az összes végtagom remegni kezdet. Mély levegőt vettem majd…………Bekopogtam. Nem jött válasz. Megint kopogtam.
  •          Ki az? – kérdezte. Jó volt újra hallani a mély rekedt hangját. Nagy hiányzott már.
  •          Én vagyok- mondtam
  •          Emma?- kérdezte
  •        Igen- mondtam hangosan. Bentről zajt hallottam majd kattant a zár.

2015. április 26., vasárnap

16.Fejezet


Nem mindig diadalmenet az élet,
 nem csupa siker, de az is igaz,
 hogy bármi sikerülhet,
 ha az ember valóban akarja.-
Emma


Emma szemszöge


Egy tisztáson voltam. Körülettem sötét erdő. Körbe-körbe forogtam. Nem találtam kiutat. A földre rogytam. Sírtam. Valaki megfogta a vállam. Felnéztem. Az a fehér ruhás lány volt, akik a menybe akart vinni.
  •          Ki vagy?- kérdeztem.
  •          Az őrangyalod. Azért vagyok itt, hogy segítsek.- mondta
  •          Miben akarsz segíteni?- kérdeztem értetlenül- és egyáltalán hol vagyok?
  •          A döntéseidben akarok segíteni. Nézz körbe- utasítót.

Körbe néztem. Ahol eddig a sűrű erdő volt most…..most. Én voltam. Az egész életem megjelent előttem. Egész kicsi koromtól kezdve……..……..a halálomig. Láttam a múltat és a jövőt.



Amire megfordultam a lány már nem volt ott. Az erdő fái között beszűrődött fényt néztem. Majd elkezdtem felé menni. Megálltam. Az nem fény volt. Ha nem egy kép a családomról. A képen, egy kanapén ülök és két kis csöppséget fogok, Harry pedig engem át ölel. Szemeimből elkezdtek potyogni a könnyek.



Sírást hallottam. De még nem nyitottam ki a szemem. Valaki sír és könyörög Istenhez. Lassan kinyitom a szemem.



Lizzy szemszöge
  •          Harry összejött valami Britanival álcából. Britani úgy mond állbarátnő- mondta Liam
  •          Te képes voltál ezt tenni?- kérdeztem Harrytől- Nagyot csalódtam benned.
  •          Lizzy én………….- kezdet volna mentegetőzni Harry, de én nem hagytam.
  •         Legalább szólhattál volna neki. Szánalmas vagy. Érted? Szánalmas. Ti meg hagytátok neki???Hmmmm….?????????- ordibáltam. Az egész kórház tőlem zenget, de most ******* nem érdekelt.

 Ránéztem az órámra. Le telet a fél óra. Gyorsan megfogtam magam és oda mentem az ajtóhoz. Lassan lenyomtam a kilincset és bementem. Rossz volt így látni Emmát. Ott feküdt az ágyon és meg se moccant. Oda mentem mellé és leültem a mellette lévő székre. Már lassan 2 órája vagyok bent. Folyamatosan potyognak a könnyeim és imádkozok Istenhez. Emma nagyon fontos nekem. Ha Harry miatt meghalna, én nem tudom mit csinálnék Harryvel de semmi jót.



Emma szemszöge


Lizzy mellettem ül. Feje le van hajtva és úgy sír. Megsimogatom. Azonnal felkapja a fejét. Úgy csinál, mintha hülye lenne és nem jól lát. Nevetnem kellet azon amit csinált.
  •          Emma ugye jól láttok???- kérdezi kíváncsian
  •          Öhmmm….Persze. De Ki az az Emma?- tettetem a hülyét.
  •          Nem…..nem emlékszel. Istenem neee. Gyorsan hívom az orvost- pattant fel és menne az orvosért, de én utána kapok és visszahúzom.
  •          Nyugiiiiii csak vicceltem- mondom ki és lehet látni rajta a megkönnyebbülést.
  •          Mért tetted??- kérdezi meg
  •          Mit?
  •          Mért vagdostad meg magad? –kérdezi anyáskodóan
  •          Mert H            arry……meg….megcs- mondtam volna tovább, de közbe vágott
  •          Tudom. De CSAK ÁLLBARÁTNŐ- jelentette ki egyszerűen
  •          TESSÉK???????MILYEN ÁLLBARÁTNŐ??????DE MIÉRT??????????????????- akadtam ki- Mért kell minden kiben csalódnom?- kérdezem halkan magamtól.
  •          Emma nyugodj meg…nyugi….nyugi
  •          Jól vagyok. Két nap múlva megyünk Magyarországra??- kérdezem témaváltás ként.
  •          Csak akkor, ha felépülsz
  •          Lizzy. Menj, haza pihend ki magad. Majd holnap bejössz.
  •          De………..- kezdte volna de szokásomhoz híven közbe vágtam.
  •          Nincs de- parancsoltam most én rá.
  •          Jól van. Már megyek is. Szia
  •          Szia Lizzy- köszöntem el.


2015. április 23., csütörtök

15. Fejezet



"Az élet álom, melyből felébredés a halál".





„ De félek is. Nem csak hiányérzetem van, ha nem félelem és rossz előérzet. De senki se tudja, mit hozz a holnap. Fájdalmat? Halált? Balesetet? Megcsalást? Sikert? Nem tudom, senki se tudja. De az biztos, hogy most boldog vagyok. De lehet, hogy holnap már nem??????”



Az egy hét hamar eltelt. Az egész hetet Lizzyvel töltöttem. Harryvel minden nap beszéltünk. Nagyon hiányzott. De ma jönnek haza. Mi meg Lizzyvel haza utazunk az osztály találkozóra. El sem hiszem 5 éve volt, hogy elballagtunk általánosból. Harryt még nem kérdeztem, meg hogy el-e kísér. De majd meg kérdezem ma. Ahogy haza jövünk, Magyarországról már kezdődik az iskola. De most sietek a fiúk elé.
Itt állok a reptéren és várom, hogy mikor jönnek meg. De nem látom őket. Már elegem lett a várásból ezért haza indultam. Már a kocsimnál tartok, amikor sikítozó lányokat hallok. Visszanéztem a reptér bejáratához. Én nem…..nem hittem a szememnek. Összetörtem. Most hogy kibékültem Lizzyvel hogy már azt hittem újra boldog lehet az életem, de megint tévedtem. Harry egy barna hajú lánnyal kézen fogva jött ki a reptérről. Beszálltam a kocsimba és elhajtottam. Haza érv berohantam a fürdőmbe és olyat tetem, amit nem kellet volna. Az egyik fiókban találtam egy pengét és…………………………..megtettem. A bőrömön lassan lefolyt a vörös folyadék és egyre több és több.


Lizzy szemszöge


A fiúk ma jöttek meg és tudtam, hogy Emma kimegy eléjük. Ezért arra gondoltam, hogy én is átmegyek Emmához és köszönök a fiúknak. Próbáltam Emmát hívni többször is a telefonján, de nem vette fel. Már vagy 100-szor hívtam, de még mindig semmi. Gyorsan felvettem a cipőm és a kabátom és rohantam Emma házához. Amikor oda értem be volt zárva az ajtó. Megpróbáltam a hátsó ajtót, ami nyitva volt. Bementem. Hiába kiabáltam Emma nevét teli torokból. NEM JÖTT RÁ VÁLASZ. Bementem a szobájába. Semmi. Benyitottam a fürdőjébe. És megláttam. Ott volt össze esve és körülötte minden véres volt. Azonnal hívtam a mentőt. A mentő behozta Emmát a kórházba és azonnal elvitték. Ott ültem a folyóson és vártam egy orvost, hogy mondja meg hogy Emma hogy van. De semmi. Nem tudom, hogy Emma mért csinálta ezt. Ő soha se csinált ilyesmit. De jobb lesz valakit megkérdezni hát, ha tudja mi történt. Bepötyögtem a telefonomba a számát és a hívásra mentem. A negyedik csörgésre fel is vette.
  •          Haló?
  •          Szia Niall. Lizzy vagyok- mondtam még higgadtan.
  •          Szia Lizzy- mondta egyszerűen és nem bírtam magamat tovább türtőztetni.
  •          Mi történt?- kérdeztem egy kicsit hangosabban.
  •          Tessék?- kérdezte értelmetlenül.
  •          Mi történt?
  •          Még mindig nem értem.
  •          Mi történt Emmával?- kérdeztem sírva
  •          Nem tudom. MÉRT BAJ VAN?- kérdezte aggódóan.
  •          Igen- mondtam zokogva
  •          Mi történt?- kérdezte már ő is hangosabban.
  •          Nem tudom. Fel……..fel…..felvág……felvágdosta az erejét- mondtam
  •          Hol vagy?
  •          Megyei kórház
  •          Indulunk- mondta majd bontotta a vonalat



Emma szemszöge


Nem tudom, hol vagyok. Minden fájdalmam megszűnt semmire se emlékszek. Egy fehér szoba közepén állok. A szoba egyik sarkában egy hatalmas fehér ajtó van. Nem tudom, mi van, mögötte ezért oda megyek. Lassan kinyitom. Egy fehér ruhás lány áll velem szembe és a kezét nyújtja. Én is nyújtom a kezem. Már majd nem elértem, amikor valaki visszarántott. Nem láttam ki volt. Csak barna göndör haját láttam. A szemem, ami eddig ólom nehéz volt lassacskán könnyebb lett. Kinyitom a szememet és nagyokat pislogtam. Egy kórterembe voltam. Körbe néztem a terembe, de csak én voltam egyedül. Hirtelen fel akartam ülni az ágyon, de meg bántam. A fejem és a bal karom elkezdet fájni. Ezért inkább visszadőltem. Hirtelen rám tört a felismerés. Én majd nem meghaltam. A Mennyországba kerültem majd nem. De Isten nem ezt a sorsot gondolta nekem. Visszahúzott a halálból. Az a barna hajú fiú pedig…………..Harry volt. A fájdalom megint jelentkezet. De most csak a kezem fájt. Lenéztem a kezemre, ami testem mellet pihent. Rosszul lettem. Hogy tehetem ilyet. Hogy voltam képes öngyilkos leni. Rosszul lettem önmagamtól. Undorodtam. A szemeim megint ólmok lettek és lecsukódtak.



Lizzy szemszöge
Amióta itt ülök egy orvos se jött ide közölni, hogy Emma hogy van. Semmi. A fiúkra már 10 perce várok, de ők se jöttek még. A várakozás közben megjelent egy orvos a folyosó végén. Oda rohantam hozzá.
  •          Elnézést. Öhm……Megtudná mondani nekem, hogy Emma Shmiht hogy van?
  •          Persze. Pont önt kerestem. Emma már túl van az életveszélyen, de nagyon sok vért vesztett. Most egy kicsit piheni, e kell. De egy fél óra múlva bemehet hozzá.
  •          Köszönöm

Könyörögtem Istenhez, hogy Emmának ne legyen súlyosabb baja. De azt még mindig nem tudom mért csinálta. Emma kórterme előtt ülve valaki megkocogtatta a vállamat. Felnéztem és egy aggódó kék szempárt találtam. Azonnal felálltam ás szorosan megöleltem.
  •          Hogy van?- kérdezte suttogva Niall.
  •          Túl van az életveszélyen.
  •          Akkor jó- sóhajtott fel.

Kibontakoztam az öleléséből és szembe fordultam a többiekkel.
  •          Mi történt?- kérdeztem halkan.
  •          Nem tudjuk. Ma még nem is találkoztunk Emmával.- mondta Louis.
  •          Hát azt kétlem- mondtam flegmán.
  •          Ezt hogy érted?- kérdezte Liam.
  •          Úgy értem, hogy kétlem, hogy nem találkoztatok, mert Emma kiment elétek a reptérre.- mondtam kiabálva.
  •          Jézusom.- mondta a hátam mögül Niall
  •          Mi történt?- kérdeztem meg újra. De nem válaszoltak.- Mi történt?
  •          Harry……………………….

2015. április 21., kedd

14. Best Friends

A jó barátok mindig egymás mellett állnak, 
történjen bármi.
 Amikor azt mondják, "örökké", 
úgy is értik.·   
Lizzy     


  • "Igen
  •          Szeretném, hogy ha………………..”




  •          Szeretném, hogy ha összeköltözünk- mondta
  •          Jézusooooooom- ugrottam a nyakába. Igaz most is együtt élünk, de abba házba amit  az iskola bérel. Én nagyon megörültem, hogy most már ’’igazából” össze akar költözni.
  •          Szeretlek- mondta a fülembe suttogva.
  •          Én is

Aztán lejöttem a színpadról. A fiúk folytatták a koncertet. Legalább még fent voltak a színpadon 1 órát. Utána lihegve és fáradtan battyogtak le a színpadról. Harry olyan furán viselkedet. Már megijedtem hogy nem akar össze költözni. De inkább megkérdeztem.
  •          Harry. Mi baj?
  •          Semmi- mondta majd sóhajtott egyet.
  •          Harry. Mit nem mondasz el?- kérdeztem. Nem válaszolt. Na, itt már sejtedtem valamit.- Harry……….
  •          Los Angeles-be megyünk koncertezni
  •          De jóóó. De mikor mentek?- kérdeztem meg ijedtem.
  •          Holnap- mondta halkan.
  •          Tessék? Te eddig mért nem szóltál?
  •          Mert…..mert……mert…nem tudom. Nem ak….- csak dadogott a végén pedig félbe szakítottam.
  •          Ne magyarázkodj- szóltam rá. Egy kicsit erősebb hangon.- Segítsek bepakolni vagy már kész vagy?- kérdeztem egy kicsit gyengében.
  •          Még a bőröndömet sem vettem elő- mondta szomorúan.
  •          Gyere, megkeressük, aztán segítek pakolni- mondtam. Közelebb léptem hozzá és egy aprócska puszit nyomtam ajkaira.
  •          Sajnálom- mondta majd Ő is nyomott egy puszit az én ajkaimra.
  •          Semmi baj.

Haza mentünk és megkerestük Harry bőröndjét. Bepakoltunk össz-visz 2 óra alatt. Én inkább nagy részét szétröhögtem azon, hogy Harry menyit bénáskodik a ruháival. Végül sikerült. Utána Harry megfürdött. Én addig összedobtam a vacsit. Nem vittem túlzásba, mert csak gyorsan csináltam rántottát. Ameddig Harry megvacsizott én megfürödtem. Majd min ketten ágyba bujtunk. Én nem bírtam ismét aludni. Gondolkodtam. Ha az nap nincs Fanny akkor most én sem itt lennék Harry mellet. Ha nem lenne Lizzy és Fanny el se mentem volna a koncertre. Lizzy nagyon hiányzik, nem múlik úgy nap, hogy nem gondolkodnék rajta. Hiányzik a sok hülyesége és nevetése. Hiányzik a sok mondani valója. Beszélnem kéne vele és megmondani, hogy hiányzik. De azt nem tudom, hogy én hiányzok-e neki. Azt az egyet nem tudom. A gondolkodás közben egyre nehezek lettek a szemhéjaim. A végén elaludtam és az álomvilágba repültem. Ahol Lizzy karjaiba ugortam és szorosan megöleltem.



Elmentek. Megint. Egy hétig nem látom őket. Megpróbálom elterelni a figyelmemet hogy ne gondolkozzak rajtuk sokat. Arra jutottam, hogy elmegyek Lizzyhez és beszélek vele. Nem voltam bene biztos, hogy most én normális vagyok –e csak úgy egyszer csak be állitok hozzá. Oda értem a házához (ami a régi közös házunk volt). Bekopogtam. És kinyitotta. Ott állt előttem kisírt szeme kell és hatalmas karikákkal a szeme alatt.
  •          Lizzy mi történt????- kérdeztem.
  •          Sajnálom-mondta majd szó szerint a nyakamba ugrott és megölelt.
  •          Semmi baj.- mondtam, de elkezdet sírni- nyugi. SSSSS…..nyugi Lizzy- nyugtattam
  •          Haza kell menünk- mondta szipogva
  •          Hova haza??????- kérdeztem értetlenül
  •          Magyarországra.
  •          Mert?
  •          Az 5. osztály találkozónkra
  •          Jézusooooom. Már 5 éve???????
  •          Igen
  •          Lizzy
  •          Igen?
  •          Barátok?
  •          Örökre- mondta majd megöleltük egymást.


Végre eljött az a nap, amit eddig vártam. Végre újra visszakaphatom, és most már nem engedem el. SOHA TÖBBET. Ma Lizzynél aludtam és minden megtárgyaltunk, ami velünk történt 1 hónap alatt. Majd mind ketten ágyba bujtunk. Álmodtam. Nem nem álmodtam vissza kaptam. Nem kell már gondolkodnom, hogy hiányzok-e neki. Mert tudom, hogy hiányoztunk egymásnak. Végre nem csak egy fél vagyok. Nem tudom, most Harry mit csinál, de azt tudom, hogy nagyoooooooon hiányzik. De félek is. Nem csak hiányérzetem van, ha nem félelem és rossz előérzet. De senki se tudja, mit hozz a holnap. Fájdalmat? Halált? Balesetet? Megcsalást? Sikert? Nem tudom, senki se tudja. De az biztos, hogy most boldog vagyok. De lehet, hogy holnap már nem??????

2015. április 20., hétfő

13.Fejezet

Bocsi hogy rövid rész lett!!!!!!!!!!! XX E



Angyalok és ördögök irányítják életem,
Olykor szomorúság néhol boldogság van lelkemen.
Hó és eső, csak egy kis különbség,
Szerelem, szeretet, gyűlölet, mi lehet még.-
Emma



„Harry 9-re jött értem. Ja csak 21:18 kor még mindig nem volt ott. Vártam rá még 20 percet és végre meg érkezet. DE NEM CSAK EGYEDÜL MERT JÖTT VELE……………..”

Egy fekete hajú magas férfi. Első láttásra nem is mertem fel. De mintha Harry mesél róla valamit meg képeket is mutatott róla. Megvan. Paul.
  •          Sziasztok- köszöntem
  •          Helló Emma én Paul vagyok.
  •          Szia. Harry sokat mesélt rólad. Nagyon örülök a találkozásnak.
  •          Én is.

Ezzel be is fejeztük a beszélgetést.
  •          Sziaaaaa….- ugrottam Harry nyakába. Ő nem is válaszolt, ha nem egyből megcsókolt.
  •          Nagyon csinos vagy- mondta egy naaaaagy mosollyal az arcán.
  •          Köszönöm. De most én mit mondjak rád? Mert az eléggé furán jönne, ki ha azt mondanám, hogy csinos vagy.
  •          Hát szerintem is- mondta majd kinevettet. Én kinyujtottam rá a nyelvem, mint egy kisóvodás.

Oda értünk a koncert helyszínére. Ami egy hatalmas nagy aréna volt. Harry bement a fiúkhoz az öltözőbe. Én inkább kint maradtam. Babasírást halottam az egyik ajtó mögül. Bementem a szobába egy aprócska kislány ott sírt. Olyan nagy krokodilkönnyekkel sírt, hogy alapból beindult az anyai ösztönöm. Felvettem és elkezdtem ringatni. De még mindig nyugtalan volt. Elkezdtem neki énekelni az egyik One Direction számot, amitől pillanatok alatt kidőlt. Visszaraktam a kiságyba és kimentem a szobából. Csuktam volna be az ajtót, amikor valaki nekem jött. Felnéztem rá és egyből elkezdet mosolyogni.
  •          Te hol voltál? Égre-földre kerestelek.- mondta aggodalmasan.
  •          Hát meghallottam, hogy egy kisbaba sír és hát beindultak az ösztöneim.
  •          Lux…….
  •          Tessék?
  •          Lux sírt. Ő a keresztlányom.
  •          Tessék? Neked van kersztlányod?
  •          Igen van. Még nem volt alkalmam bemutatni. Sajnálom.
  •          Semmi baj. Annyit próbáltatok megértem, hogy kiment a fejedből.- mondtam. A hangszóróból megszólalt egy hang. Azt jelezve, hogy a fiúknak már csak 5 percük van.
  •          Mennem kell. Jössz a színpadhoz?
  •          Igen, de én nem fogok oda felmenni az biztos.
  •          Hát majd meglátjuk- mondta majd elkezdet nevetni.
  •          Harold Edward Styles- kiabáltam fel- nehogy nekem kitervelj valami, mert……..- de már nem bírtam befejezni, mert a hang megint megszólalt és Harrynek sietnie kellet.

Már javába ment a koncert, amikor Harry beleszólt a mikrofonba, hogy be szeretne mutatni valakit. Nekem egyből görcsbe rándult a gyomrom. Jaj neee én nem akarok fel menni oda. Ki fognak nyírni a rajongok. Nem szóltam Harrynek, de én nagyon félek a rajongóktól.
  •          Hát tudjátok, már nem a szinglik táborát erősítem. Jó 1 hónapja- mondta Harry- Be szeretném mutatni nektek a barátnőmet. Emmát.- mondta
Én nem akartam felmenni a színpadra, de a fiúk erősködtek. Én meg állandóan nemet mondtam a végén lejött Zayn és a vállára kapott és felvitt a színpadra.


  •          Ezt még megkeserülöd- mondtam majd kinyujtottam a nyelvemet Zaynre.
  •          Emma köszönj a rajongóinknak- nyomta az arcomba a mikrofont Louis.
  •          Sziasztoooook- köszöntem- Louis én egyszer meg foglak verni- jelentettem ki
  •          Szeretnék valamit kérdezni Emma- mondta Harry
  •          Igen
  •          Szeretném, hogy ha………………..