„Visszagondolni
is rossz volt. Elkezdtek a könnyek lefolyni az arcomon. Majd valaki
megsimogatta a fejem.”
- Megint azt álmodtad?- kérdezi rutinosan Lizzy.
- Igen…..én nem…én nem akartam.
- Mit? Emma ez nem a te hibád volt.
- Ha nem jelentkeztem volna ak……………
- Fejezd be. Ez a szokásos szöveged. Mi lett volna akkor ha??? Mindig magad hibáztattod.- ordibál velem Lizzy.
- Mindig is magamat fogom hibáztatni, mert ez örökre meg marad. Ez örökre bennem lesz. Megpecsételt engem. Érted? Tudom milyen rossz úgy felkelni reggelente, hogy tudod, hogy mily adtad hallt meg a testvéred?????? Te nem tudom. De én igen.
- Próbálj tovább lépni és nem azon rágódni, hogy magadat hibáztatod. Nagyon tehetséges vagy Emma. Mért nem próbálod ki az énekes karriert????
- Nem tudom. Nincs annyi erőm, hogy ki próbáljam.
- Majd meg látjuk.- mondja, majd felhúz a padról. Haza sétáltunk. Ahogy beértünk a lakásba berohantam a szobámba és bedőltem az ágyba.
Lizzy
szemszöge
Rendesen kikészített
Emma. De az még jobban hogy melyik hülye volt, aki eszébe juttatta. De ahogy
haza értünk (04:30) ennek hangot is adtam. Igaz először jól rájuk ugrottam, de
se baj.
- Melyik volt?- kérdeztem egy kicsit mogorván és hangosan.
- Lizzy ha barkobázni akarsz, akkor ne hajnalba kelts fel- nyöszörgött Louis.
- Nem barkobázni szeretnék. Ha nem meg tudni, hogy kibeszélt Emmával a bátyáról. Na, ki volt???
- Emmának van bátya?- kérdezték egyszerre.
- Jó akkor úgy kérdezem. Melyik idióta kérdezte, hogy nem e akar énekes lenni?
- Öhm……én- mondja álmos fejjel Zayn.
- Most öljelek meg, vagy majd ha felkeltél??
- Szerintem, ha majd felkeltem.- ásít, egyet majd visszafekszik.
- De elmondanád, hogy most mi van???- kérdezi Louis.
- Emma azért nem akar énekelni….
- Mért amúgy énekkel?- kérdezi Niall.
- Igen és marha jól nyomja- válaszol Harry.
- Akkor most elmeséljem vagy tartsunk tracspartyt???
- Mesélj. Engem érdekel- mondja Louis.
- Na. Emma azért nem akar énekelni még előttem, se mert…….- és elmeséltem a fiúknak mindent.
- Basszus. Szegény. És hogy viselte??- kérdi Liam.
- Ahogy egy 10 éves. Bezárkozodt a szobájába és nem beszélt senkivel. Azóta dalokat ír. Igaz azt hiszi, hogy nem tudom, de múlt kor véletlenül megtaláltam 12 füzetet, amik tele vannak dalokkal.- mondtam majd felálltam közülük és bementem a „szobámba”.
Emma
szemszöge
„Álmodni jó.
Csak az a baj vele hogy csak álom.”
- „Ne hagy itt!!! Ne menj el!!- üvöltök egy nagy réten.
- Nem megyek se hova. Nyugi.- nyugtat, de csak próbált.
- Ne hazudj. Már itt hagytál. Már nem vagy mellettem. Nem segítesz. De miért????- kérdezem sírva. Alex csak rám néz.
- Attól, mert nem vagyok ott melletted, mint ember és nem megyek az agyadra. Attól még lélekben ott vagyok Hercegnő és segítek. Nyugi.- simogat meg.
- Sajnálom, hogy nem láttogatalak meg. De…. de nem tudtam kimenni oda.
- Semmi baj. De ne hagyd abba az éneklést.
- De. Nem fogok többet közönség előtt énekelni.
- Emma ne ad fel az álmod. Minden egyes koncerteden ott leszek. Ott leszek lélekben, az első sorban. Ne ad fel!!!! „
Érzem, hogy
besüpped mellettem az ágy. De nem nyitottam ki a szemem, mert nem tudom ki9 az.
Érzem, ahogy befekszik mellém és át karol. Megérzem azt a csodás illatát és
kipatanak a szemeim.
- Aludjál. Nem akartalak fel kelletni.
- De nem vagyok álmos.
- Lizzy elmesélte az egészet.
- Értem.
- Sajnálom.
- Mit?
- Hogy bántottalak.
- Tessék?
- Én nem akartalak bántani. Tudod, hogy csak téged szeretlek. Én, ha kellene, most megkérném a kezed.
- Harry
én…..- persze hogy nem bírtam befejezni, amit elkezdtem, mert Harry hirtelen
MEGCSÓKOLT.
- Hm???
- Szeretlek. –mondom ki.
- Én is. Nagyon. Meg próbáljuk újra?
- Igen. Megpróbáljuk.- mondtam majd ásítódtam egy hatalmasat. Végül szemeim lecsukódtak és elaludtam. De örültem, mert a Harryvel való beszélgetésünk alatt eldöntődtem egy fontos dolgot.
Valóra váltom az
álmom!!!!!!!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése