„Nem bírtam ott maradni a fiúkkal. Bementem a szobámba ölembe
vettem a gitárom és beugrott egy újabb szám.”
Még egyszer elénekeltem gitár kíséretével a dalt. Amikor
befejeztem elkezdtek mögöttem tapsolni. Nem más, mint Zayn
- Nem gondolkodtál, hogy énekes leszel?- kérdezte Zayn.
- Nem. Vagy is, de gondolkodtam, rajta de aztán történt valami amitől lemondtam róla. Örökre.- válaszoltam csendesen, de még is érthetően.
- És tudhattom hogy mért vagy az kicsit személyes dolog?- kérdezi egy icipicit (XD) félve.
- Hát elégé személyes. A családomon kívül csak Lizzy tudja.
- Ha nem akarod, ne mond el.
- Köszönöm.
- Na, gyere, menjünk, mert le maradsz, a saját tortádról- röhögi el magát.
Amire kiértünk a
többiek szó szerint felfalták a tortát. Semmi se maradt még egy morzsa se. Már
22:30 volt így a fiúk és Lizzy nálam aludtak. Én a saját szobámba. Lizzy a
vendégszobába. A fiúk meg a nappaliba. Lefekvés előtt eljátszottam mind két
számot. Büszke voltam magamra, mert egy nap alatt 2 számot is írtam. Mind kettő
számba bele süritedtem az érzéseimet. Harryvel a csók után nem nagyon
beszéltünk. Zayn ezzel a kérdésével felszakított egy régi sebet. Egy régi sebet,
ami az idő múlásával már lassan beforrt. De most újra vérzik és újra át élem
azt a napot. Az volt az a nap amikor bebizonyítja egy ember neked hogy menyire
szeret. Lassan becsuktam a szemeimet és elaludtam.
XXXXXXXXXXXX
„Az élt
lehetőségeket ad egy 10 éves számára is ha tehetséges. Izgatottan keltem fel.
Ma lesz a megalgatás. Gyorsan felöltöztem majd lementem reggelizni.
- Jóóóóó reggelt!- köszöntem mindenkinek.
- Jó reggelt hercegnő.- köszönt a bátyám Alex.- Nem izgulsz?
- De -válaszoltam szűkszavúan.
- Na, egyél aztán indulunk- jelenti be apu.
- Jó. Sietek.- kezdek el enni úgy mit egy malac
- Azért ne siess ennyire.
 |
| Alex |
2 óra múlva
Alig vártam,
hogy, színpadra kerüljek még hét előadó volt előttem. Ahogy elkezdtek előlem
fogyni az énekesek, táncosok..stb. úgy kezdtem el én is egyre jobban izgulni.
Majd én következtem.
- Ügyes legyél trücsök!- mondja a bátyám.
- Jóóóóó- futok oda hozzá és nyomok egy hatalmas puszit az arcára.
Felmegyek a
színpadra. A bemutatkozáson meg a többin gyorsan végig mentünk. Aztán elkezdtem
énekelni. A kedven dalomat énekeltem (Zara Larsson- Uncover). Már a dal felénél
tartottam, amikor felnéztem a reflektorokba és azok egyre közelebb jöttek
felém. Amikor észbe kaptam valaki félre lökőt majd a lámpák és amire rögzitve
voltak hangos csapodásal a földön landolt. Majd mentők, tűzoltók és rendőrök
szirénázása ütődtem meg a fülem. A tűzoltók felemelték az állvány. A mentősük
valakit kihúztak onnan majd egy hordágyra fektették. A mentősök után eredtem.
Amikor utol értem őket akkor a mentőautóba rakták be a sérültet. Felugrottam a
kocsira és oda mentem az ágyhoz. A bátyám ott feküt mozdulatlanul. Leültem
mellé és szorosan fogtam a kezét. Ő erre kinyitotta a szemét és csak ennyit
mondott:
- Vigyázz magadra hercegnő. -nyelt egyet- Az égből figyelni foglak.- monda majd örökre behunyta szemét. Én még utolsónak adtam neki egy puszit majd anya kivett a mentő autóból.”
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX
Sírva és izzadtan
ültem fel az ágyamba. Még csak hajnali kettő van. Nem bírtam vissza aludni
felöltöztem és kimentem a parkba. Leültem egy padra és csak énekeltem azt a dalt,
amit a válogatón. A családomon és Lizzyn kívül senki se tudja, hogy a bátyám
elvesztésével lemondtam az álmomról. Emlékszem sokáig be voltam zárkózva a szobámba
és próbáltam felfogni, hogy mi történt. Majd elkezdtem dalokat írni 10 évesen.
Az óta legalább 10 füzetem van, ami tele van dalokkal. De azokat mindig
magammal hordom. . Visszagondolni is rossz volt. Elkezdtek a könnyek lefolyni
az arcomon. Majd valaki megsimogatta a fejem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése