21.Fejezet

Link

·   „De emlékszek rá. De már 1-2 éve nem találkoztam vele. De mi van vele?

·         Az a fiú én vagyok.”

·         Te…..Tess…….- kezdtem, de nem bírtam befejezni, mert Harry mögött meg láttam……………………………………………..Hugot. Akinek a kezében ott volt Gold.- Ha……….Ha……Harry segíts.- ennyit bírtam kinyögni, mert elkezdtem sírni. Nem tudom miért. Egyszerűen féltem. Féltem tőle. Féltem, hogy mit csinál/ csinált Goldal. Féltem, hogy mit fog csinálni velem.

·         Emma mi ért? Mi történt?- kérdezte Harry. De nem válaszoltam csak a háta mögé mutattam.

Harry megfordult. Én lehajtottam a fejjem, hogy ne lássam mi fog történi/és hogy ne lássam Hugot. Csak annyit láttam, hogy az előttem álló Harrynek ökölbe feszül a keze. Majd megfordultam és elfutottam. Nem akartam látni, hogy mi fog köztük történi. Csak egy biztonságos helyre akartam menni. Ahol senki se bánt és senki se tör össze. A sírástól nem láttam így neki mentem egy padnak. Leültem a padra és a földet meredtem.

Egyszer csak valaki megfogta a vállamat.

·         Jézusooooom Niall!!!!!- ijedek meg.

·         Bocsiii. Harry mesélte, hogy mi volt. Jól vagy?- kérdezi aggódva.

·         Nem.

·         Mi történt?

·         Nem tudom. Beszélgettem Harryvel. Aztán véletlenül mögé néztem és…. ott….ott volt…………- nem bírtam befejezni, mert elkezdtem sírni. Rossz volt újra visszagondolni arra a pillanatra.

·         Jó Emma nyugi. Gyere, menjünk vissza a többiekhez.

·         Nem, nem szeretnék, visszameni csak…………………

·         Beszélni szeretnél Harryvel.- fejezibe helyettem.

·         Köszönöm.

·         Nincs mit. Akkor ide küldöm jó?

·         Igen- válaszoltam.

Majd Niall felállt mellőlem és elment. Ott ültem a padon és vártam. Nem tudom mért akartam beszélni vele. Csak szeretem volna hallani az igazat. De lehet, hogy az igazság fájna. Lehet, még jobban csalódnék benne? Nem tudom. Felálltam a padról és elkezdtem hazafelé sétálni. Direkt kerülő úton mentem ne hogy találkozzak vele. A fejembe vizhagzot Harry utolsó mondata. De én azzal a fiúval már 2 éve nem találkoztam. Harry meg. Neeeem. Az nem lehet igaz Harry 2 éve jelentkezet a Brit X Factorba. Lehet még is igazat mondott. Valahogy amint e gondolkoztam egy mondat jutott eszembe és abból az egy mondatból 5 perc alatt csináltam egy egész dalszöveget. Már csak egy utcányira vagyok a házamtól ezért elkezdtem futni. Kifulladva, de haza jutottam. Persze amikor bementem a házba mindenki ott volt. Ezért csak berohantam a szobámba a gitárom ért majd távoztam is a házból. London külvárosában van egy sziklás rész, és amikor még Harryvel együtt voltunk onnan néztük a naplementét. Mivel most nem volt jobb ötletem hogy hova menyek oda mentem. A nap már lemenőbe volt. Én csak ültem a szikla tetején és a dalszöveget majd az alapot pontositotam és a végére egész jó lett. Még utoljára elénekeltem a dalt.

Dalszöveg:

A szelet megfordítani nem lehet
A lehullt lombot visszaakasztani nem lehet
A letört ág nem hoz több virágot.

Igazából még mindig nagyon szép emlék él bennem rólad, rólunk,

Van egy kis darab közös a múltunk,

 De ahhoz, hogy ez így maradjon meg,

 Az kell, hogy ne rontsuk tovább.

Talán feleslegesen ragaszkodunk olyan emlékekhez, amit többé nem élhetünk át,

 Csak imitálhatjuk,

 De azzal rontunk a helyzeten.

Úgy tűnik, igaz, hogy amikor az ember akarja, hogy teljen az idő, hiába nézi az óráját,

 Szinte állnak a mutatók.

 Amikor pedig azt szeretnénk, hogy kicsit még tovább tartson,

 Csak épphogy egy nagyon keveset kapjunk még valamiből,

 Akkor elszállnak az órák.

Majd a gitáromat letettem magam mellé és csak néztem a naplemenetét. Már kezdet hideg leni és fáztam. Amikor valaki egy takarót terített rám.