17. Beteg vagyok........

A halál ugyanolyan betegség,

 mint az összes többi. Tudom, 

hogy van rá gyógymód,

 és én meg fogom találni.

Nem tudtam aludni éjjel. Állbarátnő vízhangzót a fejembe Lizzy szavai. De miért? Nem vagyok jó neki? Megígérte, hogy nem fogja összetörni a szívemet. Megígérte.  Szeretem. De fájdalmat okozót. De lehet, meg tudná magyarázni? De mindig mindenki magyarázkodik, és ebből elegem van. De mindenkinek kell adni egy utolsó esélyt. Megbeszéljem vele? De lehet, hogy még jobban fájni fog? De hát szeretem, és nem akarom elveszíteni. Megbeszélem vele.

Megkértem Lizzyt hogy hozza be a gitáromat. Legalább valamivel el tudom tölteni az időm. Nem tudom, de egyetlen dallam vagy akkord sem ugrott be. Pedig lenne mit dalba írnom, de hát, ha nem talál meg az ihlet. Aztán meg toppant az orvosom.

•          Jó napot doktor úr!
•          Jó napot Emma!- köszönt vissza
•          Milyen az állapotom?
•          Elég jó, de van valami, aminek nem fog örülni.
•          Minek?- kérdeztem meg ijedten    
•      A vizsgálatok során diagnosztizáltunk magánál egy komoly betegséget.- mondta.
•          Mi bajom?- kérdeztem meg halkan.
•          Légszomj
•          Értem. Gyógyítható?- kérdeztem erőtlenül és halkan. Nem válaszolt. Megfordult és kiment a kórteremből.

Beteg vagyok. Mát tudatosult bennem. Nem akarom elmondani senkinek. Ez az én bajom. Nekem kell megküzdenem vele. De nem birok Lizzy szemébe hazudni. Az említett lány pont akkor jöttbe, a terembe.

•          Szia Emma- köszönt boldogan és mosolyogva.
•          Szia
•          Hogy vagyunk???
•          Elég jól. És te???
•          Én iiiiis.
•          Mi történt???
•          Semmi csak alig várom az osztály talit.
•          Lizzy.
•          Igen?
•          El kell valamit mondanom……..- kezdtem bele, de előbb erőt vettem magamon.
•          Mit???? Emma mi baj???- kérdezte és közbe félbe szakított.
•          Én…én…..én….én- nem bírtam kinyögni. Nem bírtam elviselni azt a tudatot hogy beteg vagyok.
•          Te??? Mi van veled??? Emma beszélj már!!!!- kiabált rám.
•          Beteg vagyok- mondtam és szemem meg telt könnyel.
•          T…t……tes….tes…..tessék?- kérdezte és rajta is lehettet látni, hogy mindjárt sír.
•          Lizzy….Beteg vagyok- mondtam ki még egyszer és most mát nem bírtam vissza tartani kiszakadt minden belőlem. Zokogtam. Minden elő tört belőlem. A Harrys ügy. Most meg a betegségem.
•          Mi…a …a. Mi bajod?- kérdezte. és ő is elkezdet sírni.
•          Légszomj.
•         Gyógyítható?- kérdezte. De én úgy cselekedtem, mint az orvos. Nem válaszoltam- Az ég szerelmére válaszolj!!!!!- kiabált rám.
•          Nem tudom. Az orvos adott gyógyszereket, amivel a rohamokat majd el tudom kerülni. Lizzy most inkább menj. Légyszíves.- könyörögtem neki.
•          Holnap beszélünk.
•          Holnap haza mehetek.- jelentetem ki.
•          Akkor érted jövök- mondta halkan. Megfordult és távozott a teremből.

Csend telepedet a szobára. Csak gondolkodtam. Nem tudok Harryvel személyesen beszélni. Ahhoz nem lenne annyira erőm, hogy szemtől szembe beszéljek vele. Ezért írtam neki egy levelet. Tudom már modern a technika és tudtam volna neki e-mailt küldeni, de szerintem ez sokkal személyesebb, ha levelet írok.

Emma levele:

Azt mondják a szerelem fáj. Én ezt nem hittem el. De már tudom, hogy az fáj a legjobban. Azt mondtad, hogy te nem törsz össze, de még is meg tetted. Azt hittem szeretsz. De tévedtem. Becsaptál és összetörtél. Összetörtél. Darabokra. De azt várom, hogy egyszer bevalld mért tetted. Mért használtál ki. Miért? De szerintem már tudom a választ, mert nem SZERETÉL. Csak arra kelletem, hogy tudj valakit magad mellett, hogy ne legyél egyedül. Pedig én nagyon szerettelek/ szeretlek. Még minding. Remélem, azért egyszer majd megbeszéljük. A szeretett fáj. De ezt te nem tudod, mert soha nem szerettél senkit. Nem tudod mi az a fájdalom, amit most érzek. Nem tudod. Szeretlek.

                                                             XX E 

Haza jöttem a kórházból. Holnap kéne menünk az osztály találkozóra, de én nem megyek. Az orvos nem engedte, hogy elutazzak a betegség miatt. Lizzy persze megy, mert leordibáltam a fejét hogy attól még hogy én nem megyek, ő mehet. Amíg ő elmegy, nekem többször is kell mennem a kórházba vizsgálatokra. Még rohamom nem volt így még nem tapasztaltam, hogy milyen lesz. De most nem ezzel akarok foglalkozni.

•          Lizzyyyyy. Segítsek pakolni?
•          Aha. Lécci oda adnád az egyik kézi poggyászod?
•          Igen. De akkor megkeresem és átmegyünk hozzád és segítek pakolni. Jó?
•          Jó- mondta. Én gyorsan berohantam a szobámba. Kivettem az ágy alól a táskát, amit kért Lizzy.
•          Itt is vagyok.
•          Szia Emma- köszönt és az arcomról lefagyott a mosoly.
•          Mit keressek itt?- kérdeztem halkan.
•          Elolvasta……
•          Mi van?
•          Elolvasta és megörült. A szobájába van egész nap. KI se mozdul. Még a ma esti koncertre se akar eljönni.- jelentette ki a vendégünk.
•          És????? Most én ezzel mit csináljak??- kérdeztem, de belül nagyon jól tudtam.
•          Beszélj vele.
•          Nem.
•          Emma lécci.- kérlelt
•          Még ő csalt meg, de én menyek hozzá könyörögni??? Ezt most te komolyan gondoltad  Liam????- kérdeztem. Utána hirtelen szúrni kezdet a tüdőm. Nem kaptam levegőt. Ott fuldokoltam. Gyorsan oda mentem a táskámhoz, amibe ott voltak a gyógyszereim. Lizzy és Liam kérdőn néztek. Amikor Lizzy meglátta a kezembe lévő gyógyszereket leesett neki a tantusz.
•          Emma jól vagy???- kérdezte idegesen.
•          Most már kicsit jobban.- mondtam mi után bevettem a gyógyszereket.
•          Mi volt ez???- kérdezi Liam
•          Emma beteg és rohama volt.- mondta helyettem Lizzy
•          Ez igaz?
•          Öhm……igen, de nem akartam elmondani.
•          De mért nem?
•          Mert nem akartam, hogy aggódjatok.
•          Jó, de ugye most már jobban vagy?
•          Igen
•          Beszélsz vele?
•          Igen……..menjünk.- mondtam.
•          Jó akkor most mi megyünk is. Szia Lizzy- köszönt Liam.
•          Szia
•          Lizzy itt a táska. Kezdel a pakolást nélkülem. Ha végeztem megyek segíteni. Rendben?
•          Aha. Na Szia- mondta majd elkezdet kifelé tolni.
•          Szia és zárd be az ajtót. Nálad találkozunk.- mondtam. Lizzy becsukta az ajtót mi meg beszálltunk Liam kocsijába.

Liam-vel egész úton csöndbe voltunk. Végre megérkeztünk az 1D házba. Amikor bementünk a fiúk a nappaliba voltak. Kivéve Harryt.

•          Szasztok- köszöntem.
•          Szia Emma- ugrott elém Niall és nyomott az arcomra egy cuppanós puszit.
•          Sziaaaaa……..- köszönt Zayn. Aki a vállára kapott és tett velem egy kört a nappaliba majd letett.
•          Szia- köszönt Louis. Vele csak pacsiztunk egyet.
•          Hol van?- kérdeztem
•          Fent a szobájában-adta a választ Louis.
•          Köszi. Akkor most én felmentem.- mondtam. Feltrappoltam a lépcsőn és megálltam az első ajtó előtt. Az összes végtagom remegni kezdet. Mély levegőt vettem majd…………Bekopogtam. Nem jött válasz. Megint kopogtam.
  
•          Ki az? – kérdezte. Jó volt újra hallani a mély rekedt hangját. Nagy hiányzott már.
•          Én vagyok- mondtam
•          Emma?- kérdezte
•        Igen- mondtam hangosan. Bentről zajt hallottam majd kattant a zár.