15. Fejezet

"Az élet álom, melyből felébredés a halál".

„ De félek is. Nem csak hiányérzetem van, ha nem félelem és rossz előérzet. De senki se tudja, mit hozz a holnap. Fájdalmat? Halált? Balesetet? Megcsalást? Sikert? Nem tudom, senki se tudja. De az biztos, hogy most boldog vagyok. De lehet, hogy holnap már nem??????”

Az egy hét hamar eltelt. Az egész hetet Lizzyvel töltöttem. Harryvel minden nap beszéltünk. Nagyon hiányzott. De ma jönnek haza. Mi meg Lizzyvel haza utazunk az osztály találkozóra. El sem hiszem 5 éve volt, hogy elballagtunk általánosból. Harryt még nem kérdeztem, meg hogy el-e kísér. De majd meg kérdezem ma. Ahogy haza jövünk, Magyarországról már kezdődik az iskola. De most sietek a fiúk elé.

Itt állok a reptéren és várom, hogy mikor jönnek meg. De nem látom őket. Már elegem lett a várásból ezért haza indultam. Már a kocsimnál tartok, amikor sikítozó lányokat hallok. Visszanéztem a reptér bejáratához. Én nem…..nem hittem a szememnek. Összetörtem. Most hogy kibékültem Lizzyvel hogy már azt hittem újra boldog lehet az életem, de megint tévedtem. Harry egy barna hajú lánnyal kézen fogva jött ki a reptérről. Beszálltam a kocsimba és elhajtottam. Haza érv berohantam a fürdőmbe és olyat tetem, amit nem kellet volna. Az egyik fiókban találtam egy pengét és…………………………..megtettem. A bőrömön lassan lefolyt a vörös folyadék és egyre több és több.

Lizzy szemszöge

A fiúk ma jöttek meg és tudtam, hogy Emma kimegy eléjük. Ezért arra gondoltam, hogy én is átmegyek Emmához és köszönök a fiúknak. Próbáltam Emmát hívni többször is a telefonján, de nem vette fel. Már vagy 100-szor hívtam, de még mindig semmi. Gyorsan felvettem a cipőm és a kabátom és rohantam Emma házához. Amikor oda értem be volt zárva az ajtó. Megpróbáltam a hátsó ajtót, ami nyitva volt. Bementem. Hiába kiabáltam Emma nevét teli torokból. NEM JÖTT RÁ VÁLASZ. Bementem a szobájába. Semmi. Benyitottam a fürdőjébe. És megláttam. Ott volt össze esve és körülötte minden véres volt. Azonnal hívtam a mentőt. A mentő behozta Emmát a kórházba és azonnal elvitték. Ott ültem a folyóson és vártam egy orvost, hogy mondja meg hogy Emma hogy van. De semmi. Nem tudom, hogy Emma mért csinálta ezt. Ő soha se csinált ilyesmit. De jobb lesz valakit megkérdezni hát, ha tudja mi történt. Bepötyögtem a telefonomba a számát és a hívásra mentem. A negyedik csörgésre fel is vette.

•          Haló?
•          Szia Niall. Lizzy vagyok- mondtam még higgadtan.
•          Szia Lizzy- mondta egyszerűen és nem bírtam magamat tovább türtőztetni.
•          Mi történt?- kérdeztem egy kicsit hangosabban.
•          Tessék?- kérdezte értelmetlenül.
•          Mi történt?
•          Még mindig nem értem.
•          Mi történt Emmával?- kérdeztem sírva
•          Nem tudom. MÉRT BAJ VAN?- kérdezte aggódóan.
•          Igen- mondtam zokogva
•          Mi történt?- kérdezte már ő is hangosabban.
•          Nem tudom. Fel……..fel…..felvág……felvágdosta az erejét- mondtam
•          Hol vagy?
•          Megyei kórház
•          Indulunk- mondta majd bontotta a vonalat

Emma szemszöge

Nem tudom, hol vagyok. Minden fájdalmam megszűnt semmire se emlékszek. Egy fehér szoba közepén állok. A szoba egyik sarkában egy hatalmas fehér ajtó van. Nem tudom, mi van, mögötte ezért oda megyek. Lassan kinyitom. Egy fehér ruhás lány áll velem szembe és a kezét nyújtja. Én is nyújtom a kezem. Már majd nem elértem, amikor valaki visszarántott. Nem láttam ki volt. Csak barna göndör haját láttam. A szemem, ami eddig ólom nehéz volt lassacskán könnyebb lett. Kinyitom a szememet és nagyokat pislogtam. Egy kórterembe voltam. Körbe néztem a terembe, de csak én voltam egyedül. Hirtelen fel akartam ülni az ágyon, de meg bántam. A fejem és a bal karom elkezdet fájni. Ezért inkább visszadőltem. Hirtelen rám tört a felismerés. Én majd nem meghaltam. A Mennyországba kerültem majd nem. De Isten nem ezt a sorsot gondolta nekem. Visszahúzott a halálból. Az a barna hajú fiú pedig…………..Harry volt. A fájdalom megint jelentkezet. De most csak a kezem fájt. Lenéztem a kezemre, ami testem mellet pihent. Rosszul lettem. Hogy tehetem ilyet. Hogy voltam képes öngyilkos leni. Rosszul lettem önmagamtól. Undorodtam. A szemeim megint ólmok lettek és lecsukódtak.

Lizzy szemszöge

Amióta itt ülök egy orvos se jött ide közölni, hogy Emma hogy van. Semmi. A fiúkra már 10 perce várok, de ők se jöttek még. A várakozás közben megjelent egy orvos a folyosó végén. Oda rohantam hozzá.

•          Elnézést. Öhm……Megtudná mondani nekem, hogy Emma Shmiht hogy van?
•          Persze. Pont önt kerestem. Emma már túl van az életveszélyen, de nagyon sok vért vesztett. Most egy kicsit piheni, e kell. De egy fél óra múlva bemehet hozzá.
•          Köszönöm
  

Könyörögtem Istenhez, hogy Emmának ne legyen súlyosabb baja. De azt még mindig nem tudom mért csinálta. Emma kórterme előtt ülve valaki megkocogtatta a vállamat. Felnéztem és egy aggódó kék szempárt találtam. Azonnal felálltam ás szorosan megöleltem.

•          Hogy van?- kérdezte suttogva Niall.
•          Túl van az életveszélyen.
•          Akkor jó- sóhajtott fel.

Kibontakoztam az öleléséből és szembe fordultam a többiekkel.

•          Mi történt?- kérdeztem halkan.
•          Nem tudjuk. Ma még nem is találkoztunk Emmával.- mondta Louis.
•          Hát azt kétlem- mondtam flegmán.
•          Ezt hogy érted?- kérdezte Liam.
•          Úgy értem, hogy kétlem, hogy nem találkoztatok, mert Emma kiment elétek a reptérre.- mondtam kiabálva.
•          Jézusom.- mondta a hátam mögül Niall
•          Mi történt?- kérdeztem meg újra. De nem válaszoltak.- Mi történt?
•          Harry……………………….