29. Újra Londonban

Nos sziasztok! Meghoztam az 29. részt remélem tetszeni fog. Kérek szépen mindenkit aki olvassa a blogod avagy csak most kezdett bele, hogy iratkozzon fel, kommenteljen és pipáljon. Nagyon sokat jelentene. Nem is húzom tovább az időt, jó olvasást!

A múltad olyan, mint egy tetoválás: ha akarod, eltüntetheted, de azzal együtt teljes a történeted. Ha annyi virágom volna, ahányszor eszembe jutottál...örökké a kertemben sétálhatnék. Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy, még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet. Egy fejezet, ami tele van meglepetésekkel, de olykor csak csalódottsággal.

Az idő múlt. Egyre csak múlt és végül én is és te is beletörődtél, hogy vége. Hogy már nincsen már az a szó ,hogy MI. Nincs felváltotta az , hogy TE ÉS ÉN. De nem tudlak elfelejteni. Minden nap gondolok rád. 4 év telt az utolsó találkozásunk óta. Tudom, kimondva nagyon kevésnek tűnik. De át élve ezt a 4 évet. Rettenetes volt.

4 év múlva újra itt állok a reptéren. Újra Londonba megyek. Újra abba a városba ahol egyszer pofára estem.  Az óta sokat változtam. A hajam színe barna és váll alá ér. De most csak a turném keretébe megyek oda. Ahogy le szál a gépem megyek, egy interjúra majd 1 hétig ott leszek. Majd a brit fővárosból egyenesen jövök haza. Haza Magyarországra.

Reptéren iszonyat mennyiségű rajongó volt. Egy testőr jött mellettem. A többi 5 a kicsikre vigyáztak. Ez ugyan úgy megismételődőt az interjú előtt. Tudtam, hogy most kifognak faggatni. Ezért a gyerek nem jöttek be.

Leültem Britnivel szembe. Aztán jöhetett a kihallgatás.

•          Szia, Emma. Örülök, hogy újra láttlak.- köszönt Britni.
•          Úgy szintén én is.- mondom
•         Mért tűntél el olyan hirtelen?- kérdezi. Na, már kezdi.
•          Tudod befejeztem életem egyik szakaszát. Nem voltam képes itt maradni.
•          Mért mi történt?- kérdezi.
•          Éltél már úgy, hogy nem tőrödnek veled? Hogy hiába szereted, a másikat ő már téged hanyagol?- kérdeztem vissza.
•          Nem.
•          Én így éltem. Mindenkinek hazudtam. Eljátszottam a szerető és boldog feleséget. Míg közben még élni se volt kedvem.
•          Ez Harry miatt volt?- kérdezte
•          Igen.- válaszoltam halkan.  Még kérdezgette tőlem Britni. De azok már csak a karrieremet érintették. Az interjú végén megkért, hogy énekeljek el egy dalt a következő albumomról. Én örömmel énekeltem el a JÖJJ MÉG című számomat.

Lehet hogy volt idő talán, mi bántott
Lehet hogy volt sok tévedés
Lehet a sors akarta így, hogy fájjon
Hogy szebb legyen az ébredés
Hogy úgy szeress ahogy soha senki más
Hogy te lehess szívemnek a megváltás

Jöjj még most éreznem kell
soha nem múlhat el 
többé már nem veszítlek el
gyere még, még egyetlen perc
míg átölelsz őszintén 
csak szoríts bújj közel

Talán még fel sem fogtam azt, mit kaptam
talán én mást érdemelnék
ahhoz hogy mind az összes jót ,vissza adjam
talán egy élet is kevés
hisz úgy szeretsz, ahogy soha senki más
csak te vagy szívemnek a megváltás

jöjj még most éreznem kell
soha nem múlhat el 
többé már nem veszítlek el
gyere még,még egyetlen perc
míg átölelsz őszintén 
csak szoríts bújj közel

még,még éreznem kell
soha nem múlhat el
többé már nem veszítlek el
gyere még, még egyetlen perc
míg átölelsz őszintén 
csak szoríts bújj közel
még egyszer
még egyszer
még ezerszer

Az után megköszöntem, hogy meghívtak majd kimentem Fannyhoz és a kicsikhez. Még itt kellet maradnunk, mert Britni szólt, hogy még beszélni szeretne velem. Az öltözőmmel szembe volt kirakva egy asztal. Mi ott kávéztunk Fannyval amíg a törpék körülöttünk futkároztak.

•          Darcy!- kiabálta Harry.
•          Hm? Igen?- kérdezi Darcy
•          Úgy se tudsz elkapni!- kezdi el cukkolni Harry Darcyt.
•         De eltudlak.- mondja majd elkezdenek a hosszú folyóson futni. Gyorsan felugrottam a helyemről és utánuk mentem.
•          Darcy, Harry! Harry állj meg!- kiabálok utánuk.- Darcy Megan Styles és Harold Matt Styles azonnal álljatok meg!- kiabálok újra. Erre bezzeg megálltak és együtt visszasétáltunk Fannyhoz. Fannyval épp átbeszéltük Darcy és Harry meglepi buliját. Amikor a bejárati ajtótól hangos nevetést hallottam. Felismertem azonnal a hangot. Felálltam a székemből és megfordultam, hogy biztos legyek benne. Megindultam felé, és amikor már csak 1 méter választott el tőle a nyakába ugrottam.
•          Lizzy!!- suttogtam a fülébe.
•          Édes Istenem!!!! Emma- sírta el magát.
•          Jó újra láttni!- mondom.
•          Sajnálom és Hiányoztál.- mondja.
•          Gyere, üljünk le Fannyhoz.

Sok évet kellet bepótolnunk. Hisz volt mit kibeszélni, hogy mik történtek az évek alatt. Darcy és Harry nagyon örültek, hogy találkoztak újra Lizzyvel. Mondjuk nem annyira emlékeztek, rá mert utoljára 1 évesen látták. Majd kiderült az is hogy azért van itt mert a fiúk is interjúznak. Majd meglátta az ilyet, képemet Lizzy.

•          Ő még nincs itt. Zaynnel elmentek valahova.
•          Uhhhh…. Gondolatolvasó vagy.- mondtam megkönnyebbülten.
•          Nem csak a barátod vagyok, és már ismerlek.
•          Anyci! Nem talájom a babám.- jön oda hozzám Darcy.
•          Gyere megkeressük. Harry hol van?- kérdezem.
•          Ott bent.- mutatt az öltözöm felé. Hála Istenek megtaláltuk a babát. Ha nem lett volna ekkora mázlim, akkor elkezdet volna sírni. Na de meglett. Mikor már visszamentem a lányokhoz elkezdet csörögni a telefonom.
•          Háló!
•          ……………..
•          Szia!
•          ………….
•          Igen itt vannak. Az interjún vagyunk még.
•          ………………….
•          Én is szeretlek!
•          Anyuci! Apuci az?- kérdezi Darcy.
•          Igen apu az.- erre már Harry is ide rohant.
•          Beszélhetünk vele? Otthon van már? Majd megölelhetem?- kérdezi Darcy és Harry egyszere.
•          Most nem ér rá apu. De igen otthon van.- válaszolok.
•          Akkor menyünk haza.- kezd hisztizni Harry.
•          Igen anyci menyünk. Lécci. Apucihoz akarok menni.- kezdi el a kisasszonyi is.
•          Ahj…. De még meg kell várnunk Britnit!- mondom nyávogva.
•          Emma menyetek én majd szólók neki hogy elmentetek.- mondja Lizzy.
•          Köszi Lizzy.- adok neki egy hatalmas ölelést.- Akkor törpék szegyétek össze a játékokat és induljunk. Fanny te jössz vagy mész a barátodhoz?
•          Nem menyetek csak Noah jön értem.
•          Akkor jó. Lizzy te maradsz a fiúkkal?- kérdezem.
•          Igen.
•          Ohh.. oké. Akkor majd talizunk.- mondom és nyomok két puszit az arcára.
•          Kincseim kész vagytok,- kérdezem meg.
•          Igeeeen anyci!- jön ki Harry és mögötte Darcy.
•          Na, akkor mi elmentünk.- megyek és nyomok Fanny és Lizzyre egy-egy puszit.
•          Sziasztok.- köszön el Fanny és Lizzy. A két picur megfogták a kezem és úgy indultunk el. Feltettem a fekete Ray Ben szemüvegemet. Kifelé menet velünk szembe jött két fickó. Egyből rájöttem kik ők. Zayn és Harry. Nem köszöntem nekik. De ők nekem igen.
•          Szióka széplány!- köszönt Zayn. Ő nem változott semmit.
•          Szia- köszönt Harry. Zaynhez képest Ő megváltozott. Nem az a Harry volt, akit én ismertem és szerettem. Rövid göndör haja hosszú lett. Karját és mellkasát tetoválások díszítették. Más lett.
  

Ő is változott, mint én. A hajamon kívül én is változtam nekem is vannak kisebb nagyobb tetoválásaim. De nem ennyi.
•          Ilyen fiatalon anyuka vagy?- kérdezi Zayn. Én nem válaszoltam. Mert a két kis törpe elengedték a kezemet és elkezdtek futni a kocsi felé. Zayn és Harry akkor már a bejárat előtt tartottak. Ezért a kicsik után szóltam.
•          Harry, Darcy! Ne fussatok! Harry!! Darcy te se fuss!- kiabáltam. A hátam mögül meghallottam egy hangot.
•          Emma! Emma te vagy az?