Rendszeres olvasók

2015. július 2., csütörtök

28. Although I am broken my heart is untamed still

FB csoport: ITT 

9 hónappal később
Az emberek napról- napra változnak, úgy ahogyan az érzések. Vagy felerősödnek, vagy épp elhalványulnak, s végül teljesen semmivé lesznek. Így volt ez Harry-vel is. A gyerekeit hordom a szívem alatt, de ő már nem szeret engem. Nem tudjátok elképzelni milyen, lehet egy olyan házasságban élni, amiben az egész világnak hazudsz. Kivéve a családodnak. Nap, mint nap bele hazudtam az emberek arcába és így volt vele Harry. A házasságunk annyiból állt, hogy reggel és este főztem neki ételt. De azt is külön ettük. Én külön szobába aludtam. Nem beszéltünk egymással.


Így volt ez ma is.( 2015.dec.04)  Csak ma délután 1-kor úgy éreztem, hogy a kis törpék ki akarnak jönni. Úgy hogy kocsiba ültem. Természetesen Harry Styles akkor jött haza a fiúkkal. Ki tolattam a garázsból. Már épp gázt adtam volna amikor Niall kopogtatott az ablakon.
  •          Szia Em!- köszönt
  •          Szia!
  •          Hova mész?
  •          Niall. Egy olyan helyre ahol jó lesz nekem.
  •          Tessék?
  •          Semmi. Szia!- mondtam majd gázt adtam és irány a kórház.


XXXXX

  •          Emma még egy utolsót nyomjon!- mondta az orvos. Én megtettem mindent. Majd hangos babasírás.- Gratulálok!
  •          Doktor úr!
  •          Igen?
  •          Milyen neműek?
  •          Egy kisfiú és egy kislány. Gratulálok még egyszer.- mosolyodik el.
Egy nővér a gyerekeimet a kezembe adja. Olyan kis picik és aranyosak. Kár hogy az apjukat nem érdeklik.
  •          Asszonyom. Mi lesz a nevük?- kérdezi a nővér.
  •          A kislánynak Darcy Megan Styles.
  •          Értem és a kisfiúnak?
  •          Harold Matt Styles.
  •          Gyönyörű nevük van.
  •          Köszönöm.- mondtam majd kivette a két kis csöppséget a kezemből.
 Engem át vittek egy másik szobába ahol látogatókat is fogathatok. Persze elsők a szüleim és a testvérem volt. Majd Lizzy aki elárulta, hogy Harry nem is tudja, hogy megszültem. Mindenki kíváncsi volt a kis jövevényekre. Egyedül az apjuk nem.


Két nap telt el a szülésem óta és Harry egyszer se volt bent. Ma felhívtam Neal-t hogy segítsen haza vinni a kicsiket, mert ma mehetek haza. Félek. Mit szól, Harry egyszer csak beállítok két gyerekkel. De én ezt már nem tűrőm tovább. A szüleimnek is már hazudtam miatta. Mert ők úgy tudják, hogy Harry bent volt a szülésnél.


XXXXX


Itt állok a ház ajtaja előtt és képtelen vagyok lenyomni a kilincset. Helyettem megtette Neal.
  •          A babákat hova tegyem?- kérdezte.
  •          Várj, át veszem Darcy-t! Gyere, vigyük őket a nappaliba.- mondtam majd megindultam a helység felé. Ahogy beértem 5 érdekes szempár nézet. De nem törődtem vele. Leraktam a kislányom hordozolyát és kivettem belőle.- Neal egy kicsit megfogod Darcy-t?
  •          Persze.- mondta majd át vette, amíg én ki vettem a másik tüneményt a hordozoból. A fiúk még mindig elég érdekesen néztek. Megfordultam a kisfiammal. Majd az 5 fiúra néztem.
  •          Mért néztek ennyire furcsán?
  •          Szerinted mért nézzünk furcsán? Egyszer csak megfogod magad aztán elmész. Aztán 3 nap múlva haza jössz 2 gyerekkel.- akad ki Harry
  •          Harry talán terhes voltam és megszültem. Megszültem a gyerekeimet.
  •         A gyerekeidet? Úgy tudtam, hogy én vagyok az apjuk.
  •          Ja. Te vagy az apjuk, aki hazudik mindenkinek. Aki hazudik a világnak, a családjának, a barátainak. Aki a saját gyerekei születésére nem jön el. Pedig vagy 100-szor hívtam, hogy elfolyt a kórházba a magzat vizem.
  •          Emma megfoghatom?- kérdezi meg Louis.
  •          Persze. De kit? Darcy Megan Styles-t vagy Harold Matt Styles-t?
  •          A kicsi Harry-t- mondja boldogan.
  •          Tessék- adom át neki a kisfiam.
  •          Neal. Most már át veszem Darcy-t- mondom majd elveszem tőle a hercegnőmet. Elkezd sírni. Ezért elkezdem ringatni és sétálni vele. Majd kis szemeit becsukja, ás ezzel elaludt.- Mindjárt jövök, fel viszem a hercegnőt.- Darcy-t szépen beleraktam a kiságyába. Megálltam és néztem, hogy milyen nyugodtan alszik. Le mentem vissza a fiúkhoz, akik épp dobálták a kicsi Harry-t
  •          Fiúk! Héj! Ő még csak párnapos kis baba. Adjátok ide.- kiabálok rájuk.- Neal köszi, a segítségedet.
  •          Nincs mit. Na, sziasztok!- köszönt el.
  •          Na Zayn ad ide a kis hercegemet.- mondom
  •          Ott van, neked a nagy Harry- mondja
  •          Ő már rég nem az enyém.- mondom egy kicsit halkaban.- na, kérem a fiamat.- megyek oda érte és átveszem.- Mizu Matt? Gyere, anyuval főzünk valami finomat amíg Darcy alszik. Jó?- beszélgettek szinte magammal.


1 évvel később

Eddig bírtam. Az életem egy romhalmaz. A napjaimat az én kis tündéreim rakják ragyogóvá. Ma van a gyerekek születésnapjuk. Ma van, az a nap ahol befejeződik életem egyik szakasza. Bezárul és a kulcsot jó messzire eldobom. Az gyerekek még nem tudják, mért pakolok reggel óta. Ők ezt még nem fogják fel. Harry reggel elment megint. A gyerekeknek már mindent bepakoltam külön bőröndbe és már az enyém is kész van. Ma estére Niallék-hez vagyunk meghívva vendégségbe. Ja, tényleg el is felejtettem Niall és Lizzy jegyesek és ezt akarjuk meg ünnepelni. Én csak beadok Lizzy-nek egy dobozt, hogy adja oda Harry-nek. Onnan egyenesen a repülőtere megyek. Mindenkinek írtam személyes levelet. És elmagyarázom benne, hogy mért megyek el és hogy eddig milyen volt az életem. Sajnos meg kell tennem, mert másképp bele örülök. Hiányzik. Hiányzik Harry ölelése, érintése, csókja.

XXXXX

·         Szia Lizzy!- köszöntem, ahogy beléptem az ajtón.
·         Szia, Emma. Nem csak este jöttök??
·         Hát nekem van pár elintézni valóm. Ezt oda adnád majd Harry-nek.- nyújtom át a dobozt.
·         De ez mi??
·         Valamit rendelt a neten és az jött meg.
·         Persze. De ugye jössz este?
·         Igen csak egy kicsit kések.
·         Jó.
·         Na, most megyek. Szia
·         Szia.- köszöntem el utoljára a barátnőmtől.
Gyorsan beszálltam a kocsiba és elindultam a reptér felé. Furcsa lesz újra Magyarországon lenni. Már vagy 3-4 éve nem voltam otthon. Persze a szüleim tudták, hogy megyek. De nem mondtam nekik el a teljes igazságot, hogy végleg haza költözök.

Harry Styles szemszöge

A fiúkkal egyenesen Niallék-hez mentünk. Lou vezetett. Niall valami hülye viccet mesélt és elkezdtünk nevetni rajta mi közben bementünk a hazába.
·         Sziasztok! Mi ez a jó kedv?- kérdezte Lizzy
·         Helló. Semmi csak a vőlegényed viccet mesélt.- válaszolt Louis.
·         Ohh.. akkor már mindent értek- kezd el Lizzy nevetni.
·         Elmondjam még egyszer?- kérdezi Niall.
·         Nem, nem kell.- tiltakozok.
·         Ja, tényleg Harry! Emma hozott valami csomagot neked.
·         És mi van benne?- kérdezem
·         Honnan tudjam.- válászol.
·         Add, ide kinyitom-, kérem el tőle.
·         Tessék.- nyújtja át a méretes dobozt. Majd szépen lassan kibontom. Ami elsőnek a kezembe akad egy képes album. A gyerekekről és róla. Majd tovább kutatok és találok még egy albumot. Az esküvői fotóink voltak benne. Majd a toboz aljáról kiveszek egy kis dobozt. Kinyitom és…………………….benne van Emma jegygyűrűje is. A szemembe könny szökőt. A dobozba még voltak levelek. Mindenkinek egy-egy.
·         Ez a tiéd- adom oda Lizzy-nek.
·         Zayn. Tessék.
·         Louis.
·         Niall.
·         Liam.
·         És én.- félve, de kinyitottam a levelet.


XXXXX

Harry levele:
Kedves Harry!
Ezt a levelet az ért írom, hogy elbúcsúzzak. Elbúcsúzzak tőled. Tud egyszer azt mondta az anyukám, hogy az idő mindent megold. Igaza van. Az idő sok mindenre megoldást ad. De vannak dolgok, amiben fájdalmat is. Nekem fájdalmat okozott. Mert ki szerettél belőlem. Elfelejtettél. Úgy éltünk mind két ember, akik eléldegélnek egymás mellet. De neked az idő jobb dolgot szánt. A feledést és a reményt. A feledést, azért mert végül úgy is elfelejtesz engem és a kicsiket. A remény, azért mert még van reményed egy másik életet kezdeni. Egy másik szerencsés emberel. Aki mindent megfog neked adni, amit én nem. De híd el ezt értünk tettem. Nem tudod milyen az az érzés mikor szükséged van valamire vagy valakire. Nekem sokszor volt szükségem rád. De hiába vártam és tűrtem. Nem. Nem bírtam tovább. Összetörtél. Megint összetörtél. De most még pór se marad belőlem. Elmegyek, hogy rendbe hozam a szívem és újra összerakjam. Ted te is ezt. Először tűrd a fájdalmat. Majd végül beletörődsz, és a fájdalommal élsz tovább. Majd már az életed részévé válik egy másik személy és elfelejted a fájdalmat. Helyette újra boldog lehetsz. Sajnálom L. Nagyon sajnálom. Írtam neked egy dalt remélem tetszik.

      Story of my life

Ezekre a falakra vannak megírva a történetek
amiket nem tudok megmagyarázni
Nyitva hagyom a szívem de
ugyanolyan üres marad napokig

Azt mondta reggel
ő nem érzi ugyanazt
a csontjaiban irántunk
Úgy tűnik,hogy halálomkor
ez lesz írva a sír kövemre is

És elmegyek,elmegyek ma éjjel,
megnyílt a lábam alatt a föld,
és túlságosan erősen próbáltam tartani magam
de semmi nem volt köztünk

Életem története hogy hazaviszem
Egész éjjel hajtok hogy melegen tartsam 
és az idő……megáll
Életem története hogy reményt adok neki
időt adok szerelmének
míg össze nem törik belül

Életem története
Ezekre a falakra olyan színnel írtak
amit nem tudok megváltoztatni
Hagyd nyitva a szívem 
de akkor is saját ketrecében marad
Tudom most már reggel
látod magunkat a fényben
De összetörtem 
vad szívem elcsendesedett (
 Although I am broken my heart is untamed still)

És elmegyek,elmegyek ma éjjel
fényesen ég a tűz a lábam alatt
és annyira erősen 
próbáltam kitartani 
de semmi nem volt köztünk

És már vártam
hogy eljöjjön ez az idő
de baby utánad futni olyan
mint felhőket kergetni
 
Szeretlek örökre
xxx E

XXXXX

Amikor elolvastam a levelet nem tudtam mit csináljak. Itt hagyott. Lehajtottam a fejem és csak sírtam. Férfi lettemre sírtam. Amit Emma írt igaz. Belátom elhanyagoltam őt és a gyerekeket.
  •          Harry. Sajnálom.- kezdte el simogatni a háttam Lizzy.
  •          Héj nagyfiú! Nyugi.- kezdte Zayn is.
  •          Igaza van Emmának. Elhanyagoltam őt és a kicsiket.- mondtam.
  •          Ezt, hogy érted?- kérdezte Lizzy.
  •          Nem beszélgettünk. nem aludtunk egy ágyban. Még a gyerekek születésén se voltam ott. Minden az én hibám.- kezdtem el még jobban sírni.- Elvesztettem. Elveszttetem. Értitek? Egy hülye pöcsfej vagyok!!!!!! Itt hagyott és mindez az én hibám.
  •          Harry nyugi- nyugtatott Lizzy

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése